A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Keressünk séfet

Print Friendly and PDF

Régóta gondolkodom egy efféle bejegyzésen, mert manapság a gasztrorealityk fénykorát éljük. Minden csatorna, amelyik készít műsort, sztárszakácsot, sztárséfet keres a néző nagy örömére...

Most nem a vacsoracsatahalatortán című idétlenségekre gondolok, mert bár korábban hellyel-közzel főzős műsoroknak voltak nevezhetők, mára átmentek celebmutogató idétlen és unalmas műsoridőt kitöltő produkciókká.

Én tavaly találtam meg a Konyhafőnök című szakácsversenyt, és nagyon sajnáltam, hogy csak az utolsó hetét nézhettem végig. Így jár az, aki nem tartozik a tévénézők derékhadába, és nem néz semmit az RTL Klubon. Az idei évadra már vadásztam, és az elejétől a végéig láttam.

Megmondom az őszintét, akkor is, ha többen ezt nem veszik jó néven, én szeretem ezeket a műsorokat. Itt ismertem meg Zét, és a két szimpatikus (szubjektív jelző, ezért senki ne kössön belém) zsűritársát. És élveztem a versenyt, és végig drukkoltam, s mit ad isten, a két legszimpatikusabb versenyző jutott a döntőbe. (Tudom, minden műsornak megvan a forgatókönyve, és az indulásnál megvan a győztes is, mint minden hasonló műsorban, tehát erről senki ne oktasson ki, kérem szépen! Azért vagyunk nézők, hogy elhiggyük, itt minden a véletlenen múlik, és nem a profit lebeg a csatorna szeme előtt.)

Most éppen Gordon Ramsey Pokoli Konyhájára vagyok rácuppanva, s nézem, bár ez már az utolsó évad a Galaxyn, nem hinném, hogy más adó nem tűzi műsorára a teljes sorozatot, biztos megnézhetem a többit is, mert olyan műsor ez is, mint a Columbo: magára valamit adó csatorna nem létezhet, amelyik ne tűzze műsorára. Nincs is olyan epizód, amit ne láttam volna legalább négyszer-ötször, bár manapság csak az első reklámig nézem, utána alszom el (a 23.00-kor kezdődő adásokra gondolok itt).

Szóval Ramsey. Biztosan sokan utálják. Rengetegen szeretik. A HK pörgős, ricsajos, indulatokkal teli műsor, és még akkor is szeretem, ha tudom, hogy előre megírt a forgatókönyv, de lévén amerikai (Fox) produkció, abszolút profin van megcsinálva.

És akkor jön a TV Paprika a Sztárséffel. Azt hittem, na, egy újabb nézhető, klassz főzős műsor. De sajnos nagy a csalódás. Hótt unalom. Nem értettem, miért nem érdekel, miért érdektelen, hiszen a magyar "sztárséf" vezeti, aki mellesleg képes egy gyönyörűséges húslevesbe egy leveskocka kemikáliát beledobni (milyen szakács az ilyen?), harsányan, jópofizik. Nem értem, miért nem érdekel?

Rájöttem: hiányzik belőle a tét, az izgalom, a nagy kérdés: ki nyeri? Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az érdekel valakit is, hogy két celebcsapat közül kit nyilvánít győztesnek a profizmus látszatát nem keltő zsűri. Az ilyen műsoroknak a sava-borsa a tét. Az, hogy nyerni akarnak az amatőr szakácsok.

Szóval baromi nagy csalódás ez a műsor.

 

S végül jön az abszolút lúzer csatorna, akik sosem ébrednek időben, akik soha nem képesek felmérni, hogy mi a trendi, és két évvel lemaradnak mindenben... ez bizony a TV2. Vigyorogva látom, hogy ők is meghirdetik a maguk szakácsversenyét. Biztosan nézni fogom - az ország legnézettebb főzős műsorát, mert nyilván ezt fogják harsogni -, és örülök, hogy biztosítva van a közeli jövőben az engem érdeklő műsorfolyam, akármerre nézek a csatornarengetegben.

 

Hát, csak ezt akartam mondani.

Cukkíni lecsó és savanyú görögdinnye, azaz itt a befőzés

Print Friendly and PDF

Ontja a kert a finomságokat! Most például cukkiniből van fölösen, képtelenség megenni (főleg ha töki pompos korszak ütötte fel a fejét nálunk).
Mit lehet tenni? Gyorsan jött az ötlet, lecsóba kell tenni.
Illetve cukkini lecsót kell készíteni, kevés paprikával.

Hamar megcsináltam:
Kellett hozzá másfél kiló vereshagyma, 4 deci olaj, 2,5 kiló paradicsom, 1 kiló paprika (ennyi volt csak itthon a lecsó minőségből, bár ezt a kategóriát nagyon utálom, hiszen finomat csak jó alapanyagból lehet főzni). És ment bele egy fél vájdlingnyi szeletelt cukkini (mire való, ma robotgép, ha nem arra, hogy hogy az 5 nagyobbacska cukkinit össze és fölszeletelje!
Hadd ne áruljam el, hogyan kell lecsót főzni. Forrón ment az üvegekbe, Lezárás után a befőzőautomatába is beletettem, hogy ne kelljen hozzá tartósítószer.
Ennyi.
És ilyen:


No de, kérem! Olvastam Bálint gazda honlapján, illetve hírlevelében, hogy ki ne dobjuk a görögdinnye héját, mert abból kiváló savanyúság készíthető!
Megcsináltam:
A mosott üvegekbe először tettem egy féltenyérnyi tormalevelet, két darab meggylevelet, és egy kis darab kaprot. Erre ment a szeletelt uborka, szeletelt dinnyehéj, egy almapaprika a kertből, apró hagymák sokasága. Feltöltöttem őket vízzel, majd egy nagy lábasba ürítettem - így mértem ki, mennyi víz kell hozzá. Megszórtam mustármaggal, korianderrel és borssal mindegyik üveget, majd a levet ízesítettem: adtam hozzá egy doboz stívia port, literenként másfél deci 10%-os ecetet, és egy evőkanál sót. Felöntöttem (nem tettem hozzá semmilyen tartósítót sem, mert ha befőzőautomatában dunsztoljuk, az elintézi a csírátlanítást. Magyarán fél órát ment 90 fokon, majd akkor vettem ki, ha már 30 fokra visszahűlt. Jobban nem akartam, mert akkor sokat kék várni, mire elmegy a kánikula!


Most izgatottan várom a 15 nap elteltét, amikor már kóstolható!!!

Hogy köszönjünk az EU-ban?. - MV Petra 16

Print Friendly and PDF

Augusztus 4. szerda, úton, Marseille. Reggel Maciej azzal fogadott, hogy maradjak még egy utat. Na, ja! Elmarad a Durres - Toulon út, és így hamarabb érünk vissza, s Marek nem akar még lejönni.
Egyem a kis szívét!
Megmondtam a barbának, hogy menni akarok, mert nekem fontos, hogy Encsivel tölthessek pár napot, kettesben.
Egyre érkeztünk volna, de távirat jött, hogy négykor lesz szabad a rakpart. Aztán hatig itt kóvályogtunk Marseille előtt, hét is elmúlt, hogy kikötöttünk.

Utána telefon haza.
Encsike nagyon szívesen jönne, de mégis úgy döntöttünk, hogy maradjak még egy utat, s utána egyenesen menjek haza, Gdyniába meg majd egyedül kiugrom.
Hát ez van...
Elkészültek a fényképek, amiket a hajón csináltam, fantasztikusan jók lettek. A srácok elkérték a negatívot, mert csináltatnak róla maguknak. Nekem a Sudcargo ügynöke ajándékképpen hívatta elő. Este vodkáztunk egy kicsit, s fél tízkor már ágyban voltam.

Augusztus 5. csütörtök, Marseille, úton. Délelőtt csak a garázsban dolgoztak. A régi Mahart szóhasználat szerint úgy nézünk ki, mint egy

Megpakolt szénásszekér

A raktár háromnegyed már tele volt. És akkor jönnek nekem, hogy ide márpedig beraknak ezer köbméter darabárut.
Be is raktak! De hogyan?
A mennyezetig megtömték. Igaz, az elején nem volt gond, mert a hatalmas ládákra hőszigetelő tekercseket raktak, ami könnyű és terjedelmes, jól kitöltötte a teret. De amit azután műveltek, az rémregénybe illik: Hozunk vagy harminc tonna gyógyszert. Ezek könnyű paletták, tehát a forklift nekifarolt, hogy összenyomja egy kicsit. Amikor szörnyülködtem, csak legyintettek:
- Írjon kárjelentést. Algírba megy, nem probléma.
Hát írtam. Két oldalt. Közben elgondolkoztam azon, milyen vicces lenne ezt a harminc tonna gyógyszert beleönteni a főváros vízhálózatába. Ugyanis hashajtó... Ha nem használják fel a másik húsz tonnás tételt, még gond se adódna abból, hogy le kell tolni a nadrágot (mert leesne futás közben). Ugyanis az meg gatyagumi...
De viszünk gépeket, alkatrészeket, eü. brosúrát, gipszet, műanyag granulátumot, útépítő gépeket, mini úthengert, óriás bulldózert, katonáéknak valami hadi eszcájgot, és még ki tudja, hogy mi mindent?
Encsikével is beszéltem. Jól van, csak izgul a hazamenetelem miatt, főleg a pénz miatt. Majd a pénz egy részét hazautalom.

Hogy köszönjünk az Európai Unióban?

Délután elutazott André Gaugen, s megjött az új főgépész. Állítólag. Persze André nem vette a fáradtságot, hogy elköszönjön, és az új még nem mutatkozott be.
Lehet, hogy az intelligens franciáknál ez így szokás.
Vagy az Európai Unióban ez a kötelező magatartásforma.
Mondom, hogy lehet, mert a chief engineer indulás után kifejtette a barbának, hogy nem hozott magával útlevelet, mert "ő Európai Unió", és Olaszországba nem kérhetik tőle. Úgy látszik az Uniós tagságnak feltétele az állampolgárok korlátoltsága is. Vajon mit mond majd a barom Algériában, vagy ha mégis bejön az út, Albániában? Ott nem hiszem, hogy respektálják azt az állatot, aki képes útlevél nélkül hajóra szállni...
Egyébként még nem köszönt.
Persze, az is előfordulhat, hogy nem az Unió miatt ilyen bunkó, hanem csak azért, mert francia (vagy belga). A felesége és a kisfia (aranyos két-három év körüli kölyök) tudnak köszönni, igaz a hölgynek előre köszöntem, mert mi még nem vagyunk az Unióban. A srác meg még nem nagykorú, ezért hangos "au revoir"-al köszönt el, amikor elment. Biztosan az anyja nevelése...

Augusztus 6. péntek, úton. Jó párás meleg van, semmi egyéb. Ja, Albánia törölve, és a következő út Marseillében kezdődik tehát megyünk vissza.

B. Tibi

Fél öt körül beszóltam a VHF rádióba:
- Magyarok, magyarok...
Erre azonnal jött a válasz: - Itt vagyok, mondjad...
Azt hiszem, én lepődtem meg a legjobban, hogy választ kaptam. B. Tibi válaszolt, aki a Penelope 2 első tisztje. Természetesen be sem állt a szánk az őrség ideje alatt. Háromnegyed nyolcig téptük a szánk. Ami a legmeglepőbb volt, hogy Tibi is a lengyeleknél hajózik. Őt a Polcrewing Agencja alkalmazta. Ez a cég a volt lengyel "Mahart", a régi PLZ levantei szekciója, Maciej szerint nagy maffiózó banda, rokoni alapon megy minden, csodálkoztak, hogy Tibi munkát kapott tőlük. Igen ám, de kiderült, hogyperfekt lengyel, valamikor (18 éve) a lengyeleknél kezdett tanulni, de itthon szerezte meg a tiszti képesítést. Amikor jelentkezett a Polcrewing irodájában, megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy magyar útlevele van. Akkor rökönyödtek meg, hogy nem lengyel. Ennyit a nyelvtudásáról (ha igaz, mert messziről mindenki azt mondhat, amit akar, főleg egy tengerész). Azt is említette, hogy az irodában emlegették neki a magyar kadétokat (ugyan azok, akikről Adam engem kérdezett, meg még egy páran), meg voltak velük elégedve, szerették őket.
Tavaly kint volt Alfred Naskrent iskolájában, és megszerezte az első tiszti papírt. (A legendás Humberen a harmadik tisztem volt.) Közben összeismerkedett egy lengyel hölgyeménnyel, s most Gdyniában lakik, lehet, hogy össze is házasodnak. Erre mutat az is, hogy a pénze odamegy...
Egyedül külföldi a hajón. Finnországból szállítanak fát és papíralapanyagot a Kelet-Földközi-tengerre. Most Alex - Haifa - Ashdod - Szaloniki az útjuk. Kiválóan érzi magát a hajón, akár csak én. A hajó nagy, kényelmes a kabin: dohányzó és külön szalon meg iroda jár hozzá, nem úgy, mint nekem... A pénze kevesebb vagy háromszáz dollárral, de nem rossz.
Haza akar menni augusztus végén vagy szeptember elején, mert a mamája beteg. Azt ókumláltuk ki, ha nem akarják váltani (emberhiányra hivatkozva), akkor megmondja, hogy hajlandó vagyok beszállni helyette. Megadtam az otthoni számomat, most várom, a fejleményeket...

Augusztus 7. szombat, úton, Algír. Az őrségem végére érkeztünk meg. Hajnalban nem tudtam Tibivel összejönni a 4641-es KHz-en, gyengén, de hallottam, ám két portugál úgy üvöltözött, hogy nem lehetett kivenni, mit mond.
Borzalmas hőség van...
Kikötéskor a stivador elborzadva szemlélte, hogy mennyi rakományt hoztunk, kapásból közölte, hogy három nap a kirakás, de ma inkább nem is kezdenek a garázshoz (így viszont keddnél előbb nem szabadulunk, mondom én).
UTC 16:00-kor sokkal jobban hallottam Tibit, de csak pár szót váltottunk, mert éppen hívtak a fedélzetre. Vacsora után whiskyztünk egyet Maciejjel, aztán egy kis tévé, Napló, s alvás...

Augusztus 8. vasárnap, Algír. Amikor kinyitottuk a raktárt kitört a parasztlázadás. Ugyanis az vandál berakás, amit Marseille-ben műveltek, még az ittenieknek is sok volt. Legalább egy órába került, amíg nagy nehezen nekiálltak. Azután már ment minden, ahogyan itt szokásban van: lassan.
Este bedobtam egy üveg whiskyt, mindenkinek jutott egy adag. (Tíz ember hét decire, nem lehet mondani, hogy bárkinek is megártott volna. Utána alvás...

Augusztus 9. hétfő, Algír. Reggel megpróbáltam beszélni Tibivel. Nehezen jött össze a kapcsolat, és nem is ért rá, mert már hárman voltak a hídon. Holnap reggel is próbálkozunk. Lassan raknak.
Andrzej kezd kitérni a hitéből, mert egyre húzódik az indulás (15-én akar a családdal Görögországba menni), ráadásul ma megváltozott az útirány: előbb Genovába megyünk, nem úgy, mint mondták, hogy Marseille lesz az első kikötő...
Nagy nap ez a mai!
Ugyanis az Európai Unió ma köszönt! (A nevét még titkolja...) Ez most fordult elő először. Ennek két oka lehet:
- az egyik, hogy megfeledkezett magáról,
- a másik, hogy napok óta törheti a fejét, hogy miért köszönök neki kihangsúlyozottan, és jó előre, és talán rájött, de ezt egyáltalán nem feltételezem róla.
(Igaz, csak egy egyszerű "hello" volt, de akkor is... Ajándék (hel)lónak ne nézzem a fogát, nem igaz?) Ráadásul ebéd előtt esett meg. Bár azt is hozzá tettem, hogy "bon apetit", de ezt elengedte a füle mellett, lehet, hogy az a véleménye, hogy mi közöm hozzá, hogy mit, s hogyan eszik?
Ráadásul ebéd közben még beszélgettünk is! Teljesen le volt ereszkedve a balkán és a szlávok közé...

Augusztus 10. kedd, Algír, úton. Délelőtt Maciejnek mutattam néhány trükköt a számítógépen. Látszik, hogy meg akarja tanulni, és van is érzéke hozzá. A fizetési jegyzékkel tökölődik...
Jó késő délután indultunk. Az idő nem a legjobb, de nem panaszkodom, lehetne rosszabb is.

Augusztus 11. szerda, úton. Ma nagy nap volt otthon. Teljes napfogyatkozás. Nekem meg kell várnom a 2096 szeptemberit, hogy láthassak teljest, mert még tévén se nézhettem. Az antennát javították, és nem lehetett semmit behozni. Így csak azt láttam, hogy dél körül kicsit sötétebb volt, mint kellett volna lennie. A Földközi-tenger közepén csak 30%-os volt. A végén belenéztem a hegesztőszemüveggel (ez is biztonságos), konstatáltam, hogy az égi útitárs még nem hagyta el a napkorongot, és annyi. Ilyen az élet: ez biztosan eget rengető nagy esemény volt otthon, én meg úgy érzem, hogy semmiről se maradtam le, az élet megy tovább teljes fogyatkozás nélkül is. Igaz, én 1992 őszén megértem egy teljes fogyatkozást, Brazíliában voltunk, de az ég Rio Grande előtt felhős volt, csak azt láttuk, hogy nem látunk semmit, s hogy miért nem látunk, azt megláttuk, amikor megnéztem a hajózási évkönyvet: teljes napfogyatkozás volt azon a területen...

Töki pompos, ahogyan azt kell: kemencében

Print Friendly and PDF

Olyan ritkán gyújtjuk be a kemencét, pedig igazán remekül működik. Egy baj azért van vele: fogyókúrás salátákat, meg diabetikus ételeket nemigen sütnek benn, így én sem.

Kenyérsütés mellé találta ki az asszonykám, hogy csinál töki pompost. Van neki sok-sok receptkönyve és füzete, ennek a receptjét és eredetét Lévai Anita: Péksütemények és házi kenyerek című gyűjteményében találta.
A sztoriját nem írom, azt meghagyom a könyv olvasóinak.
Előre bocsájtom, remek lett!
Dagassz egy jó kis tésztát, kell hozzá: 50 deka liszt, 3 darab főtt krumpli, három evőkanálnyi olaj, só, a kovászhoz: fél élesztő, langyos víz, kevéske cukor, egy csapott kanál liszt.
Ha kigyúrtad, és megkelt, akkor mehet a kikent tepsibe.
Mi kell a feltéthez?
Jó finom tejfellel kend meg a tetejét, vágj rá sok lila hagymát, szórjad meg kockára vágott füstölt húsos szalonnával. A szalonnát hentesnél vegyed, mert akkor nem kapsz benne jófajta csapvizet, míg a fóliásat telenyomják vele. És persze kolbászt is karikázz reá. Most már készen áll a kemencébe való bemenetelhez!

Ezt én nyitott ajtónál süttem, úgy, hogy még égett benne a tűz, de okulva az előző lángoló, szenes langallómból, nem hagytam magára, hanem árgus szemekkel figyeltem. Már majdnem kész volt, amikor kivettem, és rászórtam a sajtot. Így én is adtam hozzá némi munkát  nemcsak az asszonykám!
Kockára vágtuk, és jól bediétáztam belőle.

(Sajnos annyit nem ettem, amennyi jól esett vón, mert ugye mégiscsak fehér liszt, én meg cukordiétán, de egy szelet azért csak lement!)

Na mostan, fontos: Amikor megkóstoltuk, egy kicsit megijedtünk, hogy nem sült meg a közepe, de azért semmi baj nem volt vele. Mondta is az asszonykám, hogy legközelebb elő kell sütni, és utána kenni meg a tejföllel. És mit ad isten, amikor a sztoriját olvasom, írta is, hogy elősütik, és utána kenik meg! Szóval ezt tartsd szem előtt!

És persze lett kenyér is, teljes kiőrlésű búzalisztből, világos rozslisztből és finomlisztből (1/3-1/3 arányban) csak kissé elgaloppíroztam magam a mennyiségekkel, így a kedves szomszédok is kaptak belőle.


Kemencére fel, tessék begyújtani, és lehet sütni! Jó étvágyat!

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika