A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Spenótos gnocchi kolbászmorzsával

Print Friendly and PDF

Most mindenkinek megmondom az őszintét, Zének igaza volt! Ugye tudjuk, kicsoda Zé. Kedvenc Konyhafőnök műsorunk kedvenc zsűritagja (elnöke?), menő gasztroblogger, aki megmutatta, hogy gnocchit mindenki tud otthon csinálni.
Igaza van, bár az előző mondatban van egy pici nemértemség. Mármint az, hogy krumpligombócot mindenki otthon csinál amúgy is, nem? Elképzelhetőnek tartom, hogy van bóti is, de az minden, csak nem finom.
Hogy kedvenc filozófusomat - Besenyő MM Pista bácsit (Besenyő Mindent Megmond István) - idézzem, a kőolaj egyáltalán nem finom, hiába finomítod, az sosem lesz finom. Így aztán a gnocchi hiába bóti, az sosem lesz igazi.
Szóval egy szónak is száz a vége, szuperfinom kaja.
Úgy írom le, ahogyan készítettem:
Elsőnek kolbászkarikákat vágtam, vagy 20 darabot, azt alaposan kisütöttem, hogy jó ropogós legyen, és egy aprítóban ledaráltam (aprítottam), hogy morzsa állagú legyen! Az lett, egy csipetet meg is kóstoltam, hát emberek...!!!
Közben megfőztem nagyjából 70 deka krumplit (pontosan 708 gr. volt, de te ne legyél cukros, hogy 'cantira' tudnod kelljen a tápanyagtartalmát) héjában. Kivettem a vízből, tíz percig pihent és hűlt, majd dobálgatva meghámoztam volt.
Ezután összetörtem egy villával, de neked van krumplinyomód, azzal ügyködj. Ha megtörted, akkor mehet rá liszt, nagyjából 15 dekányi, a tetejére két tojás sárgája, és alaposan összedolgozod. Ha kell, még lisztezz utána, szerintem 20 dekát vesz fel. Sima, lágy és meleg tészta az eredmény.
Ebből lisztezett deszkán kis hurkákat sodorsz, két centis darabokra vágod, kézzel megigazgatod, és végül egy villával megnyomod, hogy szép stráfos, rovátkolt legyen a teteje.
Közben lobog a főzővized, beledobod, és ha a tetejére feljött, még hagyod egy percet, és kiveszed. A kolbászzsíros serpenyőbe dobjad, és tegyél mellé kevés vajat. Rázogassad, kevergessed, és ha az egyik oldala megpirult, megfordítod, és adj hozzá friss (bébi) spenótot (nekem mirelit levelesem volt csak). Ha a másik oldala is megpirult a gnocchinak, akkor tányérra vele, szórd meg sajttal és kolbászmorzsával, add a párodnak, hogy azt mondhassa:
- Ilyen finom gnocchit én még nem ettem!
És ez így igaz!


Zé persze másként ízesítette, nekem ez volt itthon. Nézd meg az eredeti videóblog bejegyzését.

Nincs új szerződés... - MV Petra (15)

Print Friendly and PDF


Július 26. hétfő, Genova, úton. Beraktunk, elmentünk. Piotr csomagjait nem vitte el az ügynökség, nem tudom, mi lesz vele? Flambeaux kapitány most úgy ahogy használható, de azért nem tökéletes...

Július 27. kedd, úton, Marseille, úton. Ez megint húzós nap volt. Érkezés, kaja, fedélzeti anyagok átvétele, rakodás. Ráadásul itt volt

M. Andrieu

a cég személyzetise. Bevezette Maciejt az adminisztrációba, mert Flambeaux szinte semmit se tudott átadni, mindennel elmaradt, így aztán nem is volt értelme, hogy maradjon még, úgyis csak inna, két óra felé elment.
M. Andrieu eléggé szimpatikus fiatalember, csak az nem volt az, amit mondott.
Ebédnél tudtunk csak beszélni. Ismeri a problémámat, de sajnos semmit se tud ígérni. A cég hajói közül három van idegen lobogó alatt, a többi francia, azokon a legénység negyven százalékának franciának kell lennie, így a parancsnok és chief nem lehet idegen.
Maradt három hajó, abból az egyiken (Southern Trader), horvát az első tiszt. Lengyelek csak kettőn vannak, nem tudja, hogy mikor lesz a legközelebbi váltás, illetve igen, csak februárban, mert most érkezett az új chief a Clipper Cayenne-re.
Hát ennyi volt az Orbigny-vel a kapcsolatom. Még két vagy három utat leszek itt, aztán megyek haza. A nyarat hajón töltöttem, nem hiszem, hogy augusztus végén bárhol is kapok hajót, de megpróbálom. Talán összejön valami. Ha nem, akkor majd november végén, december elején...
Délután beszéltem Mr. Godfrey-val, meglepődött, hogy nem jövök vissza, és azt mondta, hogy beszél a franciákkal, mert nagyon meg van velem elégedve, és szeretné, ha a jövőben is együtt dolgozhatnánk. Amilyen hülye vagyok, nem kapcsoltam, hogy akkor nosza rajta, Marek maradjon otthon, én meg maradok novemberig. Azonban attól tartok, hogy nem lett volna jó a lengyeleket tekintve a jövőben, ha kitúrom a helyéből.
Marad az, hogy törje el a lábát a szabadsága utolsó hetében...
Azt azért kigondoltam, hogy megkérdezem Godfreyt, nincs-e kapcsolata más cégekkel, sőt, úgy tudom, a Marfretnek is vannak hajói...
Na, majd meglátjuk.
Egy biztos: ezt a bandát nagyon megszerettem, és nehéz szívvel búcsúzom majd el tőlük...
Este elmentünk.

Július 28. szerda, úton. Nem a legjobban éreztem magam. Állandóan rágtam magam, hogy mi lesz, hogyan tovább, valójában nem erre számítottam. Pyzik azt mondta, hogy ő csak lengyelekkel dolgozik, hát nem megyek vissza hozzá sírni, hogy adjon szerződést.
Ezek a lengyelek már csak ilyenek...
Azért Zbigniewnek elpanaszoltam a bajom a reggeli őrségben.
Este, a szolgálat után megyek le a szalonba. Majd mindenki a kezembe nyomott egy cetlit, egy újságkivágást. Mindegyiken címek, telefonszámok.
- Chief, ezek ügynökségi címek, csak egy telefon, és kapsz szerződést, meglátod! - mondták.
Az egyiken csak egy telefonszám volt, picike, újságból kivágott hirdetés. Ez állt rajta: "Starszych officerów, semikontenerewce" és a telefonszám. Azaz: első tiszteket keresünk félkonténeres hajókra. Összejött vagy egy tucatnyi cím és telefonszám.
Köszönöm srácok!

Július 29. csütörtök, úton, Algír. Délután rakodtak, de csak a decken, így számomra tengés-lengés volt a nap.

Július 30. péntek, Algír. Annak ellenére, hogy péntek van, dolgoznak, és ma is csak a decken, tehát ma sincs nagy hajtás. Hírét vettük, hogy Genovában 44 autót raknak be, ez jó pénz lesz...

Július 31. szombat, Algír úton. Kiraktak, beraktak eljöttünk. Jól elfáradtam estére, most jól jön, hogy nem én adom a nyolc-tizenkettes őrséget. Tízkor nyomás az ágyba, és alvás háromnegyed ötig!
Sokat töröm az agyam, hogy mit csináljak. Azt hiszem, Genovából felhívom az asszonyt, és akkor döntök. Haza kellene menni minél előbb, illetve Gdyniába, Encsike is kijöhetne, hogy a nyár utolsó pár napját együtt tölthessük.
Aztán ha kapok szerződést, akkor talán behajóznék onnan, ha nem együtt hazajönnénk...

Augusztus

Augusztus 1. vasárnap, úton. Szép az idő. A hajnali őrségben Flambeaux mocskát tettem rendbe. Semmit se csinált a rádió-elszámolásban, így minden ránk maradt. Szívességet tettem Maciejnek, mert nem látszik ki a sok munkából, most kezd, mint parancsnok, és ráadásul itt a hó vége.

Maciej, az új barba

Hogy én milyen filigrán (hitvány, keszeg, nyápicka, stb....) tudok lenni, ha mellettem áll... Fél fejjel magasabb és egy fejjel vastagabb, mint én.
Rövid idő alatt megszerettem. Szimpatikus fiatalember, hiszen most harminchat éves, s így ő a legfiatalabb a hajón. (s 4800 dollárt keres!).
Nem az a magában rágódó típus, tud lezser is lenni, ha a helyzet megkívánja, és most, hogy Yvon Flambeaux után takarítunk, szükség is van rá.
Azt hiszem, jó tengerész.
Algírban kicsit megmosolyogtam, még akkor is, ha belül igazat adok neki. Ugyanis hófehér, frissen vasalt ingben, parancsnoki rangjelzéssel a vállán fogadta az algériai vizsgálatot. Jelzem ez több parancsnok véleménye, hogy az elmaradott országokban respektje van az egyenruhának, és ez már eleve tiszteletet vált ki.
Csuda "aranyos" volt, ahogy a frissen vásárolt rangjelzéseket "viselte".
Azt hiszem, ő az (és Rumcájsz kapitány) akikre mindig szívesen emlékszem vissza...
Ez a hajó mérlege: két barom és két normális.
Ma a frászt tudta rám hozni: tízdollárosokban számolta le a fizetésem, hát ekkora köteg dollár még nem volt a kezemben. Kár, hogy nem százasok..
.

Olvasok

Mégpedig elég jó "könyveket". Tetszenek, és élvezem őket.
A napokban kaptam rá, hogy az előző naplóimat elolvasom. Most az 1997-est kezdtem el. Érdekes felidézni az eseményeket, és tanulni belőle. Már ami a naplóírást illeti.

Augusztus 2. hétfő, úton, Genova. Szép időben jöttünk, este érkeztünk Genova elé. Nem vittek be a dögök... Negyed kettőig sodródtunk, szép hosszú hajnali manőverünk volt.
Délután kérdést intéztek a parancsnokhoz: mi a távolság és a fogyasztás az Algír - Durres (Albánia) - Toulon útvonalon? Jönnek haza a KFOR franciák...

Augusztus 3. kedd, Genova, úton. Isten éltessen a születésnapomon! Kell is, hogy éltessen, mert hajnali fél négykor feküdtem le, és hatkor már kelni kellett, szép kis szülinap az ilyen! Ráadásul este kilencig egyfolytában dologidő...
Hétkor felhívtam az asszonyt. Nagyon meglepődött, hogy ilyen korán hívom. A köszöntéssel kezdte. Aztán megbeszéltük, hogy kérem a váltásomat az út végén, és Gdyniába repülök, ő pedig kivonatozik hozzám. Maciejjel megbeszéltem, intézkedett, és azonnal meg is kaptam a választ (telefonon), hogy minden a legnagyobb rendben, út végén mehetek, és Andrzej is hazautazik. Őt egy orosz második tiszt váltja. Nem teljesen gömbölyű a dolog: engem nem akar Pyzik foglalkoztatni, mert külföldi vagyok. Miért az orosz mennyivel lengyelebb, mint én?

Ilyen a mi szerencsénk

Délelőtt jött a távirat: majdnem biztos a durazzói út, tehát augusztus 18 körül lehetünk Toulonban, lehet, hogy fuccs Encsi lengyelországi útjának...?
Bár még semmi se biztos...
Este, az indulás után megvendégeltem a legénységet, és elropogtattunk három üveg Smirnoff vodkát. Pedig csak öten, a leghűségesebbek, voltunk. Andrzej, a második tiszt, aki szerintem zugivó, mert időnként csak úgy bűzlik a szesztől, és napközben sokszor bezárkózik a kabinba, s olyankor egy Smirnoffos üveg kerül mindig a szemetesbe. Adam, az elektrikus sose tartja magát távol, ha inni kell. Heniu, a szakács is ott volt, meg a bosun, Wadek.
Jó volt a hangulat, de azért tizenegykor lefeküdtem.

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika