A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Cukros diétám -1

Print Friendly and PDF

Megígértem Anikónak, hogy ki fogom tenni a napi étkezésem, miből mennyit, hogyan, hátha segítség kezdő cukrosoknak, pedig én is az vagyok (január közepén mértek nálam 15,5-ös értéket). Kaptam gyógyszereket, meg útbaigazítást, és azóta diétázom. Most annak a hogyanját fogom megmutatni.

Először is: van egy remek honlap, ami nagyon megérdemli a reklámot: kaloriabazis.hu. Én ezt használom ahhoz, hogy megtudjam hány kalóriát fogyasztottam, és annak mi a szénhidrát, zsír, fehérje aránya, rögzítsem a súlyomat és egyúttal a remélt fogyásomat..
A,fontos (ahogyan a diétás szakértők mondják): a cukros diétában az elfogyasztott étel 50%-a szénhidrát, a zsír 30% a fehérje 20% legyen. Ezen kívül van egy nullázható elektronikus mérlegem, ezzel mérem az adagokat.
Megmutatom, hogy a mai reggeli bevitele után hogyan néz ki:


A Mit ettél mezőben irdatlan mennyiségű kajára kereshetsz rá. Kiválasztod a megfelelőt, beírod hány gramm, és katt a megettem gombra.Láthatod, mit ettem reggelire, az hány kalória, és ha a kurzort a reggeli összegző mezőre húzod, akkor megtudod, miből mennyit fogyasztottál.
Módod van arra, hogy azt mondjad: ennyire szeretnék lefogyni, azt heti ennyi fogyással akarom elérni, és minden nap a reggeli testsúly bevitele után megmutatja, hol tartasz a fogyásban.
Az enyém egyelőre így néz ki:

Az oldal filozófiája rém egyszerű: ahhoz hogy lefogyjál csak egy dologra van szükséged: több kalóriát égess, mint amennyit beviszel. Ezért ha éhes vagyok, akkor nekiállok tornászni egy fél órácskát, és utána megehetem azt a mennyiségű kalóriát, amit a torna elégetett! Egyszerű, mint a pofon.
A következő képen láthatod, mit ettem ma. (elvileg itt nassolás nincs, mert ha van, akkor azt is fel kell vinni a Nassolás kategóriába).

A következő bejegyzésben elmondom, mit jelent, hogy Kuszkuszom, csontlevesem...

Citromos csirke hajdinával, az egészség jegyében

Print Friendly and PDF

A cukrom az egekben van... két hete szigorúan számolok minden falatot.
Vasárnap, amikor "kicsit" ünnepeltem, ebédre citromos csirkét készítettem hajdinával.
A hajdinával először Lengyelországban találkoztam, egy szállodában adták valami húshoz, még az átkosban, 1988 körül. Kissé lábszagú volt,  és a csoportban alig ettük. Aztán amikor lengyelekkel hajóztam, megszerettem. Nagyon sokat esznek, nem véletlen, hogy a németek a hajdinát sokszor lengyel rizsként emlegetik (talán amikor gúnyolódnak, én egy német parancsnoktól hallottam, kissé lekezelő hangsúllyal).

Csak egy combot sütöttem, és az egész nagyon egyszerű:
Egy bő evőkanálnyi olajat tettem alá (16 gr), de lehet kevesebb is. három gerezd fokhagymát durvára vágtam, erre fektettem a combokat (240 gr.) Rákarikáztam a citromszeleteket (bio, 56 gr.) és megszórtam szárított chilivel (elhagyható), sóztam, fehér borsot is kapott.


Takarékon egy órát sütöttem. Ha kell, vizet tettem alá, de te önthetsz száraz pezsgőt vagy fehérbort is, csak finomabb lesz tőle! Ha tepsiben sütöd az egész csirkét, akkor fóliázzad le, 160 fokos sütőben süssed egy órát, majd vedd le a fóliát, és úgy pirítsd gusztusosra. Nem szabad légkeverni!
100 gramm tápértéke: kcal: 154, fehérje: 15.9, szénhidrát: 1.4, zsír: 8.96

A körethez egy teáskanál olajon megpároltam egy kis fej vöröshagymát, majd hozzáadtam 200 gr. hajdinát. Kicsit pirult, majd felöntöttem 400 gr. vízzel. Fedő alatt puhára pároltam.
100 gramm tápértéke:: 129 kcal, fehérje: 4.34, szénhidrát: 23.55, zsír: 2.99



Az algériai alkotmány és az ebédidőm kölcsönhatása - MV Petra (8)

Print Friendly and PDF

Június 19. szombat, úton. Mennyire igaza volt a barbának. Hiába volt hullámos a tenger, a jól megválasztott útirányban nem mozogtunk, jól aludhattunk, és a rakomány is rendben van. Délután egykor elértük a spanyol francia határt, s a rossz idő mintegy egy óra alatt elmúlt...
Az este eszembe jutott a barba első őrségátadása, és hangosan felröhögtem, Piotr csak nézett, hogy mi bajom van... Történt ugyanis, hogy éppen a távcsővel kémleltem a horizontot, amikor a hátam mögött Rumcájsz váratlanul közölte, hogy:
- I'm 87 (87 vagyok).
Hát annyinak nem néz ki. Legfeljebb ötvenötnek, pedig csak 45 éves. Nem értem, miért öregíti magát ennyire? Ha pedig a súlyára gondolt, akkor csúnyán hazudik, mert legalább 120, persze ha ehhez hozzáveszem, hogy van vagy 165 centi, akkor eléggé gömbölyded. Amikor látta, hogy egy pöttyet megrökönyödtem, akkor bővebben is kifejtette. A továbbiakban a "298 vagyok" kifejezésen azt kell értenem, hogy az az útirány, annyit kormányoz...
Ez is egy adalék ahhoz, hogy mennyire lazán veszi az angolt.

Június 20. vasárnap, úton, Algír. Laza nap, délután tűzoltási gyakorlat a gépházban. Nenad megmutatta a menekülési útvonalakat, a vízmentes válaszfalakat bezártuk, és ezzel kész.
Utána bemutattam néhány egyszerű trükköt a barbának az Excelben. Például azt, hogy hogyan lehet felülírni egy cellát. Ebből is látszik, hogy nem nagyzolt, amikor azt mondta, hogy tök hozzá...
Ebéd: előétel pácolt hering, leves: zsurek (egyébként zableves, de mindent lehet benne érezni, a zabot kivéve), sült kacsacomb párolt zöldbabbal és sült burgonyával, őszibarack- és csokoládéfagylalt, eper, sajtok, kávé, vörösbor. Erről jut eszembe, lemegyek és lenyomok egy adag fagyit még, mert a maradékot a hűtőben tartja Henryk, besegítek, nehogy elolvadjon...

Június 21. hétfő, Algír. Egy csapattal kezdtek el dolgozni. A garázsban akartak kezdeni, de mivel túl nagy volt a merülésünk és a rámpa túl meredek, ezért a fedélzetről kezdték a kirakást. Alant mostan egy tudományos értekezés veszi kezdetét, melynek címe:

Néhány gondolat az algériai alkotmánnyal kapcsolatban, különös kihatással az ebédidőmre

Ugyanis az előző úton hoztunk egy lánctalpas aszfaltterítő masinát. Nagy okosan úgy raktuk be Marseille-ben, hogy nem tudtak más rakományhoz hozzáférni, s mindenképpen ki kellett rakniuk. Na, már most. Minden bizonnyal az algériai alkotmány előírása az, hogy a hajóból lánctalpas jármű nem léphet - azaz nem lánctalpazhat - partra, hanem csak tréleren lehet a hajóból kivinni, nehogy összelánctalpazza az algiri kikötő szentséges talaját. Kikötői hatóság nem lehet akkora barom, hogy ilyen előírást hozzon, ezért csak az alkotmányban lehet benne, s az eltörléséhez kétharmados többség kell, ami nem jön össze, ezért az előírás életben van. Tehát gyorsan megrendelték a megfelelő trélert, aminek van két lehajtható rámpája hátul, s azon a lánctalpas fel tud kapaszkodni, s mehet Isten hírével. Istenével igen, de nem Allah hírével. Ugyanis amikor az aszfaltterítő fel akart kapaszkodni, akkor az egyik felhajtó rámpa ami egyébként gépkocsikra van méretezve - letörött. Pedig jól "meg volt csinálva".
Ahogyan az unokaöcsém kioktatott valamikor: ha van nálad drót, kalapács és harapófogó, akkor a Trabit mindig meg tudod javítani, ha útközben lerobban. Szegény Trabim esetében ez igaz is volt, de a trélernél láthatólag nem jött be, pedig elég vastag dróttal kötözték meg a rámpát.
Persze mindenre van megoldás, mert kiemeltük a raktártetőt, s daruval felemeltük a lánctalpas munkagépet, a tréler aláhajtott, leengedtük a gépet, s máris mehetett. Hogy hogyan jön le, az nem a mi gondunk (talán vöröskeresztes helikopter segítségével).
Nem ez volt az első eset. Az ezt megelőző úton egy lánctalpas árokásót hoztunk. Megjött a tréler, leengedte a rámpát (ami keskenyebb volt a kelleténél), és a gép felhajtott rá. Azaz csak félig. Mert akkor leborult a földre. (Nesze neked alkotmány, mégis összelánctalpazták a kikötőt...) Amilyen lökött vagyok, ott bámultam a közelben, hogy fel-e tud-e menni, avagy nem-e tud-e felmenni? Amikor meg borult, akkor tizenöt méteres síkfutásban világcsúcsot javítottam.
Most nem hozunk semmiféle lánctalpas járművet. Csak egy gumikerekes árokásót, ami kimehet a saját lábán, azaz kerekén. Persze ha beindul... Mert Allahnak se akart elindulni. Két órába tellett, amíg megérkezett Algéria legszakértőbb gumikerekes árokásó beindítója, és akkor szépen kigurult (de az ebédidőmnek annyi). Persze ez se az első eset.
Amikor a felborulós típusú árokásót hoztuk, akkor volt egy 65 tonna önsúlyú villástargonca is - konténerek cepelésére használják - a garázsban. Na, ez is olyan fajta volt, ami nem akart az araboknak beindulni. Viszont nem vitte el az ebédidőmet, mert nem szoktam két napig ebédelni, ugyanis a forklift ennyi ideig trónolt a garázs közepén. Első nekifutásra mindenki körbevette, és megpróbálták rávenni, hogy induljon be. No, nem ment. Akkor jöttek, és közölték: - big problem!
Rájuk hagytam, mert úgy látszott, hogy igazuk van. Azt zokon vették, hogy nem voltam hajlandó meg se próbálkozni a motor beindításával. Akkor előálltak a varázsszóval: "apremidi". Ezt nem tudom, hogy mit jelent, de ha az olasz alapján akarom megfejteni: aprire kinyitni, a midi nyilván közepet jelent, akkor marhaság jön ki. Biztos úgy kell érteni, mint a spanyol manyanát (holnap), vagy az orosz szicsaszt (mindjárt). Ugyanis az adott országokban, ha egy problémára ezt mondják, akkor ugyanúgy eltűnik mindenki, mint jelen esetben az arabok.
Na, másnap jött egy "65tonnaönsúlyúvillástargoncabeindító specialista", de rövid próbálkozás után közölte, hogy "problem", és indítsam be. Neki se voltam hajlandó, de még a fedélzetmester se. Specialista el, most nem mondták, hogy "apremidi", csak lazán otthagyták a gépet. Következő nap nem jött egy 65tonnaönsúlyúvillástargoncabeindító specialista se, de az egyik kamionsöfőr megunta kerülgetni a monstrumot, felmászott rá, kinyitotta a motorháztetőt, s lazán bekötötte az akkumulátort, és vidáman kipöfögött vele a sok specialista legnagyobb csodálkozására. Ugyanis a kirakás mindettől függetlenül zajlott a garázsban, csak az nehezítette kissé a dolgot, hogy a dög pontosan középen volt, és nem tudott a kamion bejönni az áruért, targoncával kellett kihordani. Olcsó játék...

Június 22. kedd, Algír. Most valahogy nem mennek olyan "flottul" a dolgok, mint máskor. Irtó lassan megy a kirakás, nincs elég forklift, kevés a szállítójármű. Lehet, hogy holnap el se megyünk? Mr. Kadder szerint Jerome Kanadába ment egy speciális, nehéz árut szállító hajóra, de szeptemberben visszajön. Azt is mondja, hogy a következő úton sok rakományunk lesz, lehet, hogy másik rakparton rakjuk ki a vegyes árut.
Nyugi van, Rumcájsz kapitány állandóan vigyorog, és mindennel meg van elégedve.

Június 23. szerda, Algír, úton. Jókor indultunk: pontosan az őrségem kezdetekor, este hétkor, így ma is megvolt a tizenhét órám...

Június 24. csütörtök, úton. Picit mozogtunk, délután jól kialudtam magam, fél egytől este ötig húztam a lóbőrt. Hétre megjött a rakománylista, úgy meg leszünk rakva, mint egy kofás szekér. Nyolc konténert nem is tudtam felvenni. Biztosan változik még a lista... Holnap este tíz körül érkezhetünk.

Június 25. péntek, úton. Nem érkezhetünk este tízre. Mr. Godfrey telexezett, hogy csak holnap reggel nyolckor visznek be, így lassított menetben megyünk. Bolondokháza lesz holnap. Viszont ha délután el tudunk indulni, akkor a vasárnap délután a miénk Marseille-ben!

Ezért ültess mángoldot!

Print Friendly and PDF

Nagyon megszerettem ezt a levélzöldséget. Valahol olvastam Bálint gazda hírlevelében, hogy ez adja az első zöldet a tavasszal a konyhába!


És milyen igaz!
Tegnap kimentem a kertbe, és szemrevételeztem a mángoldot.
A vörös mind kifagyott (megmondom az őszintét, hogy nem igazán ízlik, én a világoszöld mellé tettem a voksomat). A világoszöld közül volt amelyik elfagyott, de több tőnek csak a nagy levelei szenvedték meg a mínusz tizenfokos fagyokat. A közepén ott ágaskodtak a friss levelek!
Nosza szedtem belőlük egy marékra valót.


Mivel, már valóban muszáj cukros diétát tartanom, elővettem a ritkán használt pároló jénait és betettem a brokkoli után, és igazán finom köret lett belőle.
Sült csirkecomb mellé ettem.

Seafalcon vs. Méregerős Paprika

Print Friendly and PDF

Persze a Naga Jolokia nem mindenkinek mondana sokat, tehát a címben nem lehetett. Szóval én szeretem az erős paprikát. Lett légyen cseresznye, chili, vagy Cayenne-i bors, ami nem bors, de így "köztudódott".

Van nekem egy unokatesóm, és annak meg gyermekei. Kornél Kertészeti Egyetem, vagy Corvinus, ki tudja követni a sok bacselort meg mesterképzést, hol, minek, miért diploma. Legutóbb, amikor náluk voltunk, aszondja Kornél:
- Figyelj Popeye - mert vannak akik így hívnak, ki tudja miért -, adok neked Naga Jolokiát - és elővarázsolt két nájlon acskót, picurit, és mindegyikben egy szép piros paprika volt. Nem nagy, olyan kicsi cseresznyepaprika nagyságú. - Azért így adom, mert ha megrepedne, és a leve a kezedre folyik s ha a szádhoz nyúlsz, akkor nagyon megégethet!


Így kellő tiszteletre késztetett, beszéltünk még pár szót a Scoville skáláról, meg SHU, hogy bennfentesnek tűnjünk a sok laikus, béleletlen gyomrú halandók számára.

Itthon jött a kérdés, hogy mit csináljak belőlük? Elsőként rántottában teszteltem. A hagymával kissé megdinszteltem egy picike darabot, amit óvatosan, villával, késsel bontottam ki (a magokat gondosan kikaparva, egy se vesszen kárba). A bal oldalinak vágtam le a csücskét, és még egy kicsit hozzá. A villát félve, de megnyaltam, Kellemesen csíp. Ez már valami! Rántotta betermel, hááát... olyan, mintha két cseresznyepaprikát tettem volna bele, tehát csíp, de semmi különös.
Konklúzió: többet kell belőle használni!

A déli brokkoli krémlevesbe tettem a megbontott paprika kisebb részét, úgy, hogy maradt még egy fél. A leves csíp, talán már erősnek is mondható... A kiázott paprikafoszlányt megrágva erősebbnek tűnt a cseresznyepaprikánál, kellemesen melengette a számat, azt hiszem, ez már közel járt ahhoz, hogy erősnek nevezhessem...

A maradék fél paprikát néztem egy darabig, majd dühösen bekaptam, összerágtam,  és vártam.
Na, ez már valami! Csíp, éget, az egész számat, a torkot is kicsit, jó volt, de nem annyira erős, hogy levegőért kellett volna kapkodnom, izzadtam volna...
Nem lehet több 50 ezer SHU-nál...

Az SHU a Scoville Heat Unit, vagy Scoville Erősségi Egység valójában egy szubjektív mérce. A paprikából cukros vízzel kivonják a kapszaicint, majd elkezdik hígítani. Addig hígítják, amíg öt profi paprikakóstoló azt állapítja meg, hogy már egyáltalán nem csíp a hígított oldat.
Ez a fajta 2007-ben világrekorder volt 1 001 304 Scoville egységgel.
Azt gondolom, hogy mivel ez egy hibrid paprika, aminek csak az F1 nemzedéke hozza az összes tulajdonságot, amit én kaptam az már Fx-ik nemzedék lehetett.
Mit lehet itt tenni?

Vettem Yellow Bhut Jolokia, Trinidad Scorpion Butch_t magokat, és kipróbálom, milyen terem belőle majd Akán!

Folytatása következik, természetesen.

Rumcájsz és a tehenek - MV Petra (7)

Print Friendly and PDF


Június 14. hétfő, Algír, úton. Elment Jerome, oda a marhaság! Így aztán megint nyugis napunk volt. A berakást negyed tizenkettőkor fejezték be, és négykor indultunk. De kettőig arra vártunk, hogy egy mafi árut vámkezeljenek, de aztán itt hagytuk, mert nem győztük kivárni. Elképzelem, hogy cpt. Costagliola mit összecseszegetett volna, hogy miért nem tudom, hogy mi a helyzet, mikor rakják be, mikor indulhatunk, mi van már, hát én semmit se tudok? Ehelyett Rumcájsz kapitány vigyorogva közölte, hogy ez jellemző az algériaiakra, és no problem, legalább van időnk megkötözni a rakományt rendesen, s arra nem kell várni. Minden csak nézőpontkérdése.

Visszatért a gyermekkorom...

Tegnap a szomszédos hajóról kiraktak négy kamion tehenet. Szegény állatok a rekkenő napon majd hőgutát kapnak, de ki kell várniuk nekik is a vámkezelés egyáltalán nem villámgyors procedúráját. Délelőtt legalább egy órát tébláboltam a kamionok között itt álltak a hajónk mellett , és szívtam magamba a tehenek leheletét.
Olyan volt az illat, mint hajdanán nyáreste, Nagyszékelyben, amikor jött haza a gulya, egy-egy tehénlepény felverte a lágy, szinte folyós port, s az állatok maguktól mentek be a szélesre tárt kapun, s álltak be az istállóba. Hallottam, ahogy a tehénpásztor nagyokat durrant az ostorával. Azt én is megtanultam, tudtam fonni sudarat is rafiából. Nem ám három fonatút, mint a lányok copfja, hanem két szálból, megpödörve, s elkötve a végét. Eleinte nehezen ment a kezelése, főleg a hosszú ostor megpörgetése, és a visszavágáskor sokszor veszélyben volt a szemem is... De később már célba vettem a tyúkokat, s megcsippentettem az ostorommal a lábukat is, ha akartam! Aztán gondolatban elmentem Földesiékhez, akiktől a tejet hordtam háromliteres, alumínium fedeles kannában, s amíg a sváb néni fejte a tehenet, én az istálló ajtajában bámultam. Nemigen merészkedtem az állatok közé. Nem voltam valami nagy hős, kicsit tartottam a tehenektől és a lovaktól is. Mezítlábasan, klottgatyában néha azért bemerészkedtem, felmérve a távolságot, ahova biztosan nem tud már rúgni a magyar pampák vad bikája (pedig csak tehenek, ökrök voltak), s onnan figyeltem, hogyan csurran a habos tej a sajtárba. Metsző hangon vágott bele a bádogedénybe a tűhegyes tejsugár, s lassan-lassan emelkedett a szintje, ahogy a fejőnő gyakorlott ujjai kimasszírozták az állat tőgyéből.
Fantasztikus volt ott mászkálni a kamionok között... Belebámultam az állatok szemébe, azok odahajoltak, rám lehelték a gyerekkorom elfelejthetetlen illatát. Nagyokat pislogtak, s nyáladzó szájjal bökdösték a kamion rácsát. Szegények szomjasak lehettek, alattuk a széna (nem szalma, nem tévedés, széna volt az alom, s azt is ették...) is csupa mocsok volt már. Sajnáltam szegényeket, annyira nem illettek a kikötő forgatagába, nyüzsgésébe.
Vajon mi lesz a sorsuk? Biztosan nem vágóhídra viszik, mert akkor fagyasztva érkeztek volna, hűtőhajón. Mindegyik fülében ott volt valami jelölés, egy-egy szám, ki tudja miféle, valószínűbbnek tartom, hogy tenyészállatok lehettek...

Június 15. kedd, úton. Semmi különös, megyünk, és élvezem, hogy az új captain teljesen normális.

Június 16. szerda, úton, Genova. Este megérkeztünk, tízre kikötöttünk. Negyed tizenegykor már Encsikével beszéltem. Nagy újsággal fogadott.

Új Mahart vezérigazgató: Szalma Boti

Azt akarta, hogy kibarkohbázzam, de erre nem volt idő. Valóban, majdnem leejtettem a kagylót, amikor megmondta, hogy Botika nyerte mag a pályázatot. Gratulálok neki, bár ez nem sokat ér egy naplóban... Remélem, majd gatyába rázza a vállalatot. És azt hiszem, hogy nem lesz rajta, hogy legyen tengerhajózásunk. Utoljára, amikor beszéltünk, ez volt a véleménye, az is lehet, hogy akkor dolgozta ki a pályázatát, és erre a következtetésre jutott.
Apa közölte a hírt Encsivel. Rögtön felhívta az asszony Itha nénit, Boti anyukáját, és gratulált. Az új vezérnek is kijárt a gratuláló telefonból...
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy kik repülnek majd?
Megjelentem. A Svédcsavar című írásomat tette be Tabák András a lapba. Újra csökkentették a honoráriumot, már csak 2000 forintot fizetnek érte.
Vajon mi lesz a többi írásommal, amit átadtam? Nem hinném, hogy a Mba Mba megjelenik... Apát fel akarom hívni Marseille-ből, hogy megtudjam, megjelent-e már a CÉH, és mi lett a sorsa a Szuburbánus dekameronnak?
Az asszonyka megkapta a levelemet.
Ma beszéltem a barbával, hogy mi a véleménye arról, hogy írni akarok a személyzeti vezetőnek, s kérni, hogy a cégnél dolgozhassam. Megadta a nevét, s bíztatott, hogy adjam oda, elküldi.

Június 17. csütörtök, Genova, úton. Reggel felhívtam apát. Nagyon megörült a hívásomnak. Ha másra nem, hát erre jó a világkártya (hívhatok mindenkit, a saját költségemre, és nem kell megkérdeztetni, fizetik-e a hívásomat?).
Mindkét könyve megjelent, és jövőre tervezi a Zrínyi a vársorozat folytatását. Nem beszéltünk túl hosszan, várom a Naplót, és benne az otthoni híreket.
Nem érzem magam jól. Lehet, hogy a légkondiban egy kicsit megfáztam, semmi különös, csak egy kis fejfájás és levertség. Tízre befejezték a berakást a garázsban, teljes nyugi van, a fedélzeten délután három körül lettek készen.

Az ilyen hajót szeretem

Jó hajó a Petra. Szakmailag sokkal többet nyújt, mint egy német coaster. Itt első tiszt vagyok, míg ott egy kezdő harmadik tiszt is fél kézzel elvégzi a teendőket.
Itt van mit csinálni, használhatom az eszem, megtervezni egy berakást, amikor a hordképesség küszöbén van a hajó, és sokféle rakományunk van, ez igazi feladat. És élvezem is csinálni. Jó, van hozzá komputer, de fejlesztettem saját programot is, Rumcájsz kapitány csak nézett, amikor megmutattam.
Jó lenne, ha az Orbigny-nél végre meggyökerezhetnék.
Úgy számolom, hogy elég szépen összejön a túlóra ebben a hónapban (600$ körül). Ebben az is szerepet játszik, hogy egy állami ünnep is volt, és legalább háromszor fordult elő, hogy reggel érkeztünk, este indultunk, és ez 17-18 órát jelent egy nap.
Megírtam a levelet capt. Papelard-nak, az Orbigny személyzetisének, most aztán várom a válaszát. Holnap küldi el a barba.

Június 18. péntek, úton, Marseille, úton. Úgy letelt az egy hónap, ahogyan az elő van írva. Május 18-án 10.30-kor kötött ki a Petra, s ma szintén fél tizenegykor kötöttünk ki!
Délelőtt az ügynök azzal a hírrel jött, hogy délután egytől este kilencig dolgoznak, mert holnap nagy népi banzáj lesz Marseille-ben, s nem akarják, hogy a hajó maradjon. (Én viszont szeretném, s ebben nem vagyok egyedül, még a parancsnok is ezen a véleményen van.)
De persze mindez mit se ért, mert úgy elmentünk este fél tízkor, ahogyan az "meg lett mondva". Délután ötkor kimentem telefonálni, de senki se volt otthon. Utána már nem tudtam, mert fél nyolckor fejezték be a berakást, és

Rumcájsz kapitány

irtóra tudott aggódni a stabilitás miatt, ezért át kellett számolnom az egészet. Addigra negyed tíz lett, s az indulás miatt nem tudtam kijutni a telefonfülkéhez.
Egyébként a barba nem egy angol professzor, Jerome sokkal jobban beszélte a nyelvet, de ez legyen a legnagyobb baj a parancsnokkal. Délután sikerült zavarba hoznia Nenadot.
A második gépész éppen aludt, amikor a barba a stabilitás miatt kezdett aggódni. A lényeg az volt, hogy folyassák túl a teli ballaszttankokat, hogy biztosak lehessünk benne, hogy tele van (ez egy olyan különleges német építésű hajó, hogy nincsenek szondacsövek, a tankok szintjelzői pedig nem működnek, így csak a teli és üres állapotot ismerjük).
Tehát Rumcájsz bekopogott Nenadhoz. A horvát véreres, kialvatlan szemmel nyitott ajtót. A barba felnézett a magasba, s megszólalt:
- Captain speaking... (a parancsnok beszél)
Erre Nenad körülnézett, hogy van-e valaki más parancsnok is, aki szintén beszélhetne Rumcájszon kívül, de én hallgattam, mint a csuka, tehát nyilvánvaló volt, hogy csak a barba beszélhet. Hogy ezt minek szóban is megerősíteni? (Egyébként az én titulusom ezen a hajón nem a chief officer, hanem a seconde capitain másodkapitány, a franciák így mondják az első tisztet).
Rumcájsz nyilván összetévesztette Nenadot a telefonnal, mert akkor szokás így kezdeni a mondatot.
Valószínű, hogy élvezi a parancsnokságot, még nem szokta meg...
Utána elmondta, hogy mit akar, Nenad felfogta, és nem töltötte meg a négyes twindeck tankot, hanem csak azt, amit kellett...
Az időjárás jelentés rossz időt (misztrál) adott. Északnyugatról zúdul a Lion-öbölre, s felkorbácsolja a vizet, 7-9-es erősségű, és általában két három napig tart. Érdekessége, hogy a francia-spanyol határnál megszűnik, mintha elvágták volna...
Rumcájsz a hídon mutatja, hogy milyen időjárás-jelentés érkezett. Aztán elmagyarázta, hogy merre megyünk: - A part mellett, másfél, két mérföldnyire megyünk, aztán délnyugatra fordulunk, és San Sebastian után fordulunk csak Algír felé. Első, és a legfontosabb, hogy jól aludjunk. Aztán a rakomány is fontos, meg a hajó is, de a döntő, hogy a legénység ne szenvedjen a rossz időtől. Ha jól alszanak, másnap jól dolgoznak!

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika