Szombat, június 8. Mangália. Mégis dolgoznak hétvégén a gyárban.
Visszavonva a korábbi csodálkozásom! Encsi mégis küldött levelet, csak a fiam nem adta át. Ez akkor derült ki, amikor kimentünk a városba telefonálni, sikeresen ez alkalommal. Az asszony tudott beszélni a fiával, s ez megnyugtatta. Telefon után lesétáltunk a tengerpartra, megittunk egy üveg sört, majd visszaballagtunk a központba, ahol vacsorázni akartunk. Á. és Laci tegnap este kint volt, s egy jó helyen mititét és kaskavál sajtot ettek, ezt szerettük volna mi is.
De sajnos az étteremben zártkörű rendezvény volt. A bejáratnál egy igen boldog menyasszony támaszkodott. Boldog lehetett, hogy elkelt, mert volt vagy negyvenöt éves, és igen randa. És ráadásul talpig fehérben, csáléra vágott olyan fehér gyöngyös izével a feje tetején...
Tehát mi átmentünk a szomszédos kis pizzériába. Örömmel vettem tudomásul, hogy a pizzán kívül mitite is van. Így Nimród egy pizzát evett, ami nem lógott le a kistányérról, de finom volt. Vacsora kiegészítésnek éppen megtette. Én már ettem puhább csizmatalpat is, nem tudom, miért titulálták mititének a kiklopfolt, száraz keményre sült rövidkarajt. Mindezekkel a bosszúságokkal kellemes este volt.

Vasárnap, június 9. Mangália. Reggelire kenőmájas és füstölt kaskavál sajt volt, így mi se maradtunk le róla! Isteni finom, emlékeztet a parenyicára. És kenőmájas is ízletes volt, s akkor még nem is említettem a gyönyörűséges, s igen finom füstölt szalonnát (kolozsvárihoz hasonló). A párizsi is tökéletes - amit a shipi behozott - , azt hiszem ide még nem ért el a modern nyugati technológia, hogy a nyugati ízlés szerint elrontsanak mindent, ami a gyomornak kellemes, és árt az egészségnek.
Nimród elvegyült a tömegben. Ez azt jelenti, hogy nem látni, ki a kezdő tengerész, és azt hiszem, ez a legnagyobb dicséret, amit el lehet mondani ilyen rövid idő után. Holnap valószínűleg hátramegyünk a hajóval 20 métert (a kötelekkel hátrahúzzuk magunk), s ettől a nagyfiam teljesen bezsongott:
- Akkor holnap manőver lesz? És én hogy fogok manőverezni? Semmit se tudok róla.
Egyébként ez a félelme visszatérő, hogy fog egy új munkában helytállni. És ez mutatja, hogy nemlesz baj vele, mert akar! Ennél megnyugtatóbb jelzés nem is kell a hozzáállásáról.
Délután mázsás vaslemezeket cipeltek ki a konténerekből. Arra bóklászva, megláttam, hogy ülnek és dumálnak. Munkaidő végeztével említettem, hogy láttam őket, és azt mondtam, hogy ilyenkor ne húzódjon félre, ő is tegye azt amit mások, nehogy az legyen, hogy a chief kisfia kilóg a sorból. Legfeljebb annyit tegyen, hogy szóljon a többieknek: - Jön a chief! - ha azt látja, hogy arra megyek.
Ennek örült, hogy mondtam, mert gondja volt vele, most mit csináljon?
Ma este leveleket írunk, én nem mehetek ki, mert a barba sétál egyet, és különben is, csak Konstancában szándékozom újra kimenni. Amikor elment, így búcsúzott:
- Akkor én most érzékeny búcsút veszek...
- És puszit nem adsz? - kérdeztem. A válasz rögtöni és határozott volt, ahogy az ajtóból visszafordult:
- Azt nem!

Hétfő, június 10. Mangália. Két napja mosolygok a fiamon mosás ügyben. Meggyőződésem volt, hogy elhasznál minden tiszta ruhát, és csodálkozva kérdezi később, hogy ki mossa ki a dolgait? Hát tegnap közölte, hogy kell kérnie a fedélzetmestertől kötelet, ruhaszárításra. Tehát gondoskodni kíván magáról. Azonban nem vagyok 100%-ban meggyőződve arról, hogy idejében utánajár... Ne legyen igazam.

Domnule Blana kócerája

Délelőtt kimentem a műhelybe, ahol a raktártetőket javítják. Megérkeztünk, egy tipikusan szocialista, lerobbant, koszos-mocskos udvart tessék elképzelni, mindenütt ócska, rozsdás vasak, használhatatlan gépek, miegyebek... Nem tudtam kit keressek, hát azonnal a raktártetőkhöz mentem, hogy felmérjem, hogy áll a munka, és összeírjam, mennyi alkatrész kell, és azt délután kiküldjem a hajóról. Tehát semmi különös.
Ott nézelődöm, amikor lélekszakadva megjelent domnule Blana (Blana úr), és ijedt pofával kérdezi, mi a probléma? Ő egyébként tipikus utódszocialista vállalkozó, a hajógyár mérnöke volt, privatizálta a kócerájt, átvette a melósokat, és most már a saját zsebére harácsol. Szép kövér, dagadt pasas (nem veréb mondja bagolynak!) teliholdképű, és rettentően be volt tojva.
- Valami probléma van chief? - kérdezte lihegve.
- Semmi - mondtam, és elmondtam a jövetelem célját. Szemmel láthatólag megkönnyebbült. Pont úgy viselkedett, mintha valami disznóságra rájöttünk volna, és most kiderült, hogy a vaj még nem olvad a göndör sörényén. Ennek örömére hideg kávét és meleg Fantát kaptam.
A kócerájban Stefffiii (legalább is Mr. Blana így üvöltött érte öblös hangján) kísért, mert ő jól tud magyarul. Valóban tisztán, akcentus nélkül beszéli a nyelvet. Huszonöt éve lakik Mangálián.
- Brassóból költöztem ide - mondta - , de nem vagyok ám magyar. Két testvérem Németországban él, szászok vagyunk. A magyar csak rám ragadt, és akkor már miért ne tartottam volna meg?
De jó lenne, ha az a pár itt élő (kettő itt dolgozik a gyárban) magyar is így gondolkodna! Ha a Jóisten ilyen szép nyelvet rendelt anyanyelvül mint a magyar, miért nem tartják meg? Ha a szász szükségét érzi, ők is gondolkodhatnának így, nem...?

Karacoglu a Mr. Utálatos

Van egy másik rém bájos üzleti partnerünk is. A barba utálja, mint a bűnt. A kápó kimegy, ha Mr. Karacoglu bejön. Lacinak a bicska nyílik a zsebében, miközben harsányan bájolog.
Mr. Török (mert nevéből ítélve az, és itt igen sok török nemzetiségű kisebbség tengődik) kedves mint az utálatoskép a zsidótemplomban. Harsány hangon üvöltözve bejön egy szakadt rövidnadrágban, szandálját mezítlábra viseli, és igen finoman piszkálja a feketét a lábujjai között. Közben azzal traktál minket, hogy a kaszinóban 2500 $-t nyert egy partiban, pedig csak egy király párja volt egy kilences párral szemben. Közben zabálja a whiskyt, és a káposztás cvekedlit. Mert a barátság mindenek előtt, tehát a barba háromkor csináltatott a szakáccsal...
Pár napja puccos ebédet főzetett, amikor nekünk csak grízes tészta jutott, hát a dög nem azt tömte magába! Négy tányérral falt fel (tabascóval), a sok hús meg ottmaradt.
Baráti alapon felajánlotta, hogy van egy ismerőse, most éppen munka nélkül, és ha barátunknak tekintjük, akkor felvesszük az illetőt. Igaz, hogy a hajógyárból részegség miatt kirúgták, de igen jó munkaerő... M. Laci kapott az ajánlaton, és igen boldogan felajánlotta, hogy napi három dollárért jöhet a kedves ismerős, sőt, ha Mr. Török barátja, akkor mi is annak tekintjük, és úgy is bánunk majd vele!
- Hegeszteni tud? - kérdezte Laci?
- Ki tudja, hogy mihez ért? Ki kell próbálni! - röhögött nagyot domnule Undok.
- He-e, ha-ha, hu-hu - kacarásztunk az igen jól sikerült tréfán. - Majd lánckamrát pucol - vetette fel Laci, és erre a drága barátunk ma nem jött (2 négyzetméteren 345 fokos hőségben iszapot kell lapátolni). Na nem baj, majd a fiamék megcsinálják. Egyébként a napi 3$ jó pénz (10.000 lei, a havi keresetek 90.000 lei körül vannak a gyengébben fizetett népeknél).
Ja, Mr. Undok a fősurveyor, akitől a hajó sorsa függ, hogy megkapjuk-e a papírokat vagy se. Helyi kényúr a hajózásban!
Egy eset vele kapcsolatban:
Egy görög tulajdonos átverte, nem fizette ki a kialkudott kenőpénzt. A marhája, egy másik hajóját ideküldte. Erre Utálatos úr három pribékjével felment a hajóra, minek következtében az három hónapot javított itt, a gyönyörű Mangáliában. Új hajót kapott a görög. Irdatlan pénzért. Karacoglu pedig kitüntetést és aranygyűrűt a Bureau Veritas központjából, és példaképül állították, hogy milyen szigorúan betartatja az előírásokat. No comment.
Szóval nagy, és életre szóló a barátság...

A RTV magyar adása

Délután néztem a Román TV magyar adását.
1., Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak a választással nincs senki megelégedve (Funar győzelme). Kellemes politikamentes adás, sok kultúrával...
2., Ballagás. Szép lányok és fiúk magyar viseletben. Mennyivel szebb, mint a kivagyis versengősdi... A Gaudeamus igitur mindig megható.
3., Szerváciusz Tibor műveiből a kolozsvári Szent Mihály templomban (jól írom? Akkor kapcsolódtam be a műsorba, amikor kiírták, és csak egy pillanatra villant románul, mintha Santul Mihai, vagy valami ilyesmi lett volna) állandó kiállítás nyílott. Az udvarán megtekinthető. A fiam este kabint takarított. Én nem. De nekem Edu minden nap kitakarít. Tehát látszik, ki a deck-boy a hajón. (Nála a deck-boy takarít, és ez is valami!)

Vámhivatal

Fél tizenegykor kopognak. Kinyitom az ajtót, egy civil manus áll az ajtóban, és buzgón ismételgeti, hogy:
- Vama, vama - azaz vám, vám. Értetlenül néztem rá, mutattam, a vámhivatal ott van nem messze a hajótól. A fejét rázta.
- Nem, a vám a hajón van!
- Lökött vagy hapsikám - zavartam el barátságosan, de nem tágított. Mutatom, nincs itt semmi vám, még a szalonba is bevezettem. A komplett vámhivatal főnököstül, portástul ott ült a szalonban.
Hja! Franciaország - Románia meccs van. Valamilyen kupa, kit érdekel...?