A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

BUÉK!

Print Friendly and PDF

Minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag,
Boldog Új Évet Kívánok!

Káposztás nokedli

Print Friendly and PDF

Valamelyik nap tévében Bangó  Margitot faggatták ételek kapcsán. Akkor hallottam, hogy ez az egyik kedvence. Ha igen, akkor nosza! Vegyük csak elő a guglit, oszt nézzünk bele, mit is mond róla?
Naná, hogy van bőven recept. Ezért többet összeolvasva készítettem el a sajátomat.
A nokedlit viszont úgy készítettem el, mint eddig soha! A receptet Sherpa konyhájában olvastam, és majdnem úgy is készítettem el.
Nos, jó háromnegyed kiló savanyú káposzta levét alaposan kifacsartam, és a káposztát apró darabokra vágtam, hogy ne legyenek hosszú szálak.
Egy jókora darab kolbászt (lágy kellett volna, de kemény, füstölt kolbászt hozott a bevásárlási illetékes) apróra vágtam, kevés olajon megpirítottam, majd a káposztát rádobtam, elkevertem, és fedő alatt puhára dinszteltem. A sóval csínján bántam, de a borsot nem sajnáltam tőle.
Amíg párolódott, elkészítettem a nokedlit:
A robotgép táljába ütöttem két tojást, adtam hozzá két deci tejet, és ugyanannyi szódát. Habosra kevertem, sóztam, majd elkezdtem a lisztet csurgatni hozzá. Amikor megfelelő sűrűségű lett, kiszaggattam. Nos, nagyon finom nokedlit kaptam, ezt beleforgattam a káposztába, tálaltam, és jól megettük.
Üdítő kaja karácsony és a sok húsétel után.

Bejrutban - MV Humber, 8. rész

Print Friendly and PDF

Péntek, május 10.

Megjöttünk Bejrutba
Reggel négykor felkelek, és nagy nyüzsgés fogad. Éjjel távirat jött, megyünk Bejrutba, ott kirakunk, majd egy török kikötő lesz, Mersin vagy Izmir. Ez utóbbinak örülnék! B. Pista vajon hova jön utánunk?
Délután fél négyre értünk Bejrut elé. Már bejelentkeztünk a kikötőnek, amikor jött egy távirat, hogy ne értesítsük őket, mert lehet, hogy Izmirbe megyünk kirakni az egész rakományt! Miután lehorgonyoztunk, jött a következő: itt rakunk ki. Azért ez nem semmi! Ahogy úgy, amerikai módra mennek a dolgok, minden kapkodás nélkül. Látszik az egész cégen: tudják mit akarnak.
Bejruton nem látszik a háború nyoma. Nappal. Este annál inkább. A belváros egy része teljesen sötét. A fényes rész áthelyeződni látszik a várostól északra. Ott minden csupa neon, nagy a forgalom, építkeznek. Úgy néz ki, mintha egy láthatatlan vonal lenne. Ettől jobbra sötét van, oda járnak reggel nyolctól ötig harcolni a felek. Mindenestre szomorú látvány. Mivé lett a hajdan nyüzsgő, és szép, kellemes város! Bár így se ismerek rá, mert azért mennek az építkezések, 1978 óta, a harcok ellenére épül a város, a tengerpart felőli része majdnem olyan mint Szingapúr, csak kicsit alacsonyabbak a toronyházak.
Délután jött egy csónak, libanoni lobogót hozott, és mintát vitt a kukoricából.

Szombat, május 11. Reggel beszéltünk az ügynökséggel. Hétfő reggel mehetünk be a kikötőbe leghamarabb. Aztán egy táviratot kaptunk a Seascottól, hogy 15-én kötünk ki, ez ugye szerda, és szombaton lehetünk kész. Küldenek BV (Bureau Veritas - francia regiszteri hivatal, a hajó náluk van lajstromozva, ez azt jelenti, hogy minden bizonyítványt és okmányt ők állítanak ki, illetve hosszabbítnak meg) regisztert. A legaranyosabb távirat ezután jött a tulajdonostól. Miszerint menjünk Bejrutba, dobjunk horgonyt, mert ott rakunk ki. Szép jó reggelt kívánok Mr. Bott! Ma későn tetszett kelni...
Hétfőn tejbepapi lesz a reggeli, mert talán vasárnap estig kihúzzuk kenyérrel. A barba szólt az ügynökségnek, ha jön a regiszter, hozzon a hóna alatt egy zsák lisztet! Azt nem tud, de kenyeret hoznak holnap, megígérték. Bár az arab ígéret...
Vasárnap, május 12. Tegnap délelőtt és délután vagy két vagonnyi kukoricát lapátoltunk el, hogy szabaddá tegyük a levegő útját, hogy átjárhassa a raktár elejét is, hátulját is. Így aztán, miután a kreolbőrű elszokott a szántástól, olyan izomlázam van, hogy csuda! Este fél hétkor lefeküdtem, és reggel 3:40-ig egyhuzamban aludtam. Azért csak addig, mert horgonyon ugyanúgy adjuk az őrséget, mint menetben.
Délután az ügynök felhívott, és a tudomány mai állása szerint kedden kiköthetünk. Akkor ez azt is jelentheti, hogy 18-án végezhetnénk.
Lisztet is hoz, ami már nagyon hiányzik, mert nem tud a szakács kenyeret sütni, és semmit se tud készíteni, amihez liszt kell (rántásra sincs!)

Hétfő, május 13.
Bejrut
Jó sorsom 1973-ban vetett először Bejrutba. Az első hajómmal, a Hévíz motorossal voltam itt, rögtön az első utamon. Galac - Reni - Pireusz - Bejrut kikötőket kerestük fel. Először találkoztam az arab világgal. Ebben szerencsés voltam, mert mehettünk volna olyan helyekre is, mint Líbia, vagy a mostani Algéria.
Akkor Libanon fővárosa csodás hely volt. Ha a tengerész kiment a városba, akkor első útja hova máshova vezetett volna, mint Frédihez. Frédi öreg volt mint az országút. Ült a kis boltja előtt egy széken, s ha magyarok jöttek, szélesen elmosolyodott, és hangos "szervusz" köszöntéssel fogadta őket. Fia, George szolgált ki. Elintéztük a kötelező vásárlásokat, vettünk szappant, fogkrémet, borotvahabot. Aztán egy-két üveg sör mellett megírtuk a képeslapokat, természetesen azokat is itt vettük. Máig nem tudom, hol a posta, mert Frédiék mindig lelkiismeretesen feladták (nem úgy mint Alexandriában az ügynök, akinek odaadtam, és a pénzt is duplán számoltam, mégse érkezett meg a mai napig).
Amikor a sör végére értünk, akkor felkerekedtünk, hogy bevásároljunk a bazárban, vagy csak sétáljunk, nézelődjünk a Rivoli téren. A csomagokat természetesen Frédinél hagytuk. Majd visszafelé betérünk érte. A bazár maga a csoda volt. Főleg az első hajós tengerésznövendéknek. Csak ámultam a hatalmas nyüzsgésen. Szokatlan volt az árusok rámenőssége, és bámulatra méltó, hogy váltogatták a nyelveket, találgatva, mely náció fiai vagyunk. Ha ráhibázott, akkor magyarul köszönt, és invitált be az üzletébe, és addig erősködött, amíg be nem tértünk egy kis nézelődésre.
Eleinte nem egyedül jártam ki. Az öreg kollégák rutinosan rázták le a tolakodó invitálást, mentek céltudatosan, a "Budapest bazárba". Természetesen volt "Prága bazár", ahol csehül volt kiírva: mi minden kapható, amire Prágában ácsingóznak a lányok, asszonyok. A "Bazár Polska" árai zlotyban voltak kiírva. A "Moszkva bazár" előtt oroszul köszöntöttek, és tukmálták a Lindiolt, a jerseyt. A "mi" bazárunkban aztán titokzatos dolgok történtek. A fiúk hátramentek Musztafával, és hamarosan hatalmas csomagokkal jöttek elő. Engem nem igazán érdekelt, mit hoztak a zsákokban. Ha tudtam volna, hogy családi ház lapul hat-nyolc ilyen csomagban! Mert kendők garmadája vándorolt a hajóra. Tízezrével vették, fél líráért darabját, és a Birodalomban 3 rubelért adták el, majd a rubelt a bejruti pénzváltó egy az egyben átváltotta libanoni pénzre. És egy dollár csak 2,5-2,8 líra volt! És ha tudjuk, hogy a Lindiol (fogamzásgátló) doboza Alexban (Alexandria) 31 piaszter volt (1 dollár = 9 doboz), és otthon 7-800 forintot adtak érte, akkor látható, hogy valóban kacsalábón forgó házakat cipeltek az élelmes tengerészek a táskákban, zsákokban. Már akit nem köpött be a legjobb haverja a vámon...!
Én a bazárban csak nézelődtem, nemigen vásároltam. De nagyon élveztem, legyen rekkenő délutáni hőség, vagy esti meleg. A bazár a Rivoli térről nyílt. Hatalmas tér volt, francia neve Place des Martires. Jól írom? A francia nem erősségem. A felső végében voltak a "líra-lírás" mozik. Egy líráért három filmet lehetett megnézni (olyanok is voltak!) Utána pedig saurmát ettünk. A saurma 25 piaszter volt (itthon gyrosnak csúfolják azok, akik nem ismerik a magyar helyesírást, mert ugye: girosz, így kellene írni, de ezt már reménytelen megváltoztatni), egy korsó sör pedig 75-öt kóstált a szemközti kocsmában. Nem messze volt a Radio City, egy hatalmas áruház, a földszintjén volt kapható a kakaska, más néven petárda. Az első keresztutcában voltak a csirkések. Egy líráért egy fél sült csirkét adtak, a híres, és finom bejruti fokhagymamártással, zöldségekkel, salátákkal.
Este a Hamrára mentünk. Ott voltak a komoly mozik, fényes üzletek. Jó volt Bejrutba jönni. 1973-74 között többször kikötöttünk itt.
Legközelebb 1978 januárjában jöttem a Budapest tengerjáróval. Két éve dúlt a háború.
Frédi meghalt. George sem élt már, és az üzletük bezárva. A Rivoli teret övező pálmák koronája géppuskával lekaszálva. A bazár szétlőve. De a bazár élt. Az árusok kihordták a megmaradt portékát a romhalmaz szélére, a téren körben sátrakat emeltek, és kínálták a portékájukat a túlélőknek.
A háború ellenére szép kirándulást tettünk Baalbekbe. Akkor, amerre mentünk, mindenfelé romos házakat, szétlőtt épületeket láttunk. Taxival utaztunk, négyen, és az egész napot ott töltöttük.
Vajon mire jöttünk most? Milyen a város? Horgonyról nem látszik a háború nyoma. Egy-két házon látszanak a belövések, de messziről, a kétezer évnél is idősebb város él, a Libanon hegység lejtőin új házakat építenek, a neonreklámok villognak, a gépkocsisor hömpölyög a tengerparton. És 29 csatorna fogható a televízión...
Ami nagyon nem tetszik: a város előtt, a tengerben egy hatalmas sziget éktelenkedik. Oda hordják a város szemetét, mocskát. Nemzetközi egyezmények védik a Földközi-tenger tisztaságát, kemény büntetéseket rónak ki, és ők pedig gyilkolják. Néha, mint most is, begyullad, és okádja a füstöt, ráadásul annyi aggyal telepítették, mint a váci cementművet, és így az uralkodó szélirány a bűzt és füstöt a városra hordja... Nagyon bosszantó, hogy semmit se tudunk M. Laciról. Azt feltételeztük, hogy már itt van Bejrutban, és irigyeltük B. Pistát, milyen jó neki, napokat tölt itt, hajó, kötöttségek nélkül. Tegnap mondta az ügynök, hogy délben beszél Lacival, mert még mindig Lattakián van. Vajon miért? Csak nem azt intézi, hogy visszamenjünk innen? Az borzalmas lenne! Nagyon meg kéne már beszélnem vele a fiam ügyét.
Késő este jött meg a válasz, nem tudta megszerezni a libanoni vízumot. B. Pista hazarepül Damaszkuszból, és Konstancára visszajön. Egyébként délután bejött a BV surveyor, és azt mondta, hogy azért jött ki horgonyra, mert egy óra múlva megyünk Izmirbe! De nem mentünk. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy itt rakjuk ki a bejruti rakományt, de 24 óra alatt!
Már nagyon utálok vödörből zuhanyozni...!

Kedd, május 14. Délután az ügynök azt ígérte, hogy holnap reggel part mellé állunk.

Szerda, május 15.

Kikötöttünk
Hát reggel bejöttünk. De valami nagyon büdös körülöttünk! Hajnalban, az őrség alatt, állandóan figyeltem, mikor indul a hajó a helyünkről. Hatig rakodott, mi 9.30-ra kötöttünk ki, és közölték, hogy nem jó a rakodó-berendezés, és nem tudják, mikorra javítják meg...
Nem hozzák a vizet, nem hozzák a partralépési engedélyt se. Így mindenki itt rostokol a hajón. Megcsináltuk a draft surveyt, a surveyorok megígérték, hogy este kivisznek telefonálni, de így semmi esély rá! Őrület! Egyébként jópofa emberek. Elmondták, hogy a régi bazár megszünt, a Rivoli tér sincs, a földel egyenlővé lőtték, így most ásatásokat folytatnak a helyén. A Krisztus előtti város maradványait ássák ki. Szerintük teljes a biztonság, nyugodtan ki lehet menni. Lenne is dolgom, néhány apróságot vásárolni.
Meg vizet is kéne vennem a hajónak. Ugyanis nincs egy fillér se a hajókasszában, ha vizet akarunk venni, akkor azt készpénzben kell fizetni, így a kápóval összedobjuk 100 tonna árát (500 $), és hitelezünk a tulajdonosnak! Aranyos mi?
Van ám más is: meghozták a shore passt de, nem tudok kimenni. Így nem is telefonálhatok. Ugyanis a személyzetet két részre osztja a hatóság, és csak az egyik fele kapott partralépési engedélyt. Két dolog természetes: az első, hogy a parancsnok kapott. A másik, hogy így az első tiszt nem kaphat. Ugyanis az történt, hogy valamikor érkezett egy szír hajó. Az egész legénység buszra szállt, és mintha mi sem történt volna, hazalátogattak. Így a hajó manőverképtelen lett, és nem tudott arrébb menni, amikor a kikötői hatóság átrendezte a rakpartot, hogy helyet csináljon egy érkező hajónak. Ez volt a kisebbik gond. A nagyobb, hogy amikor kigyulladt a hajó, még mindig senki nem volt rajta! Így aztán a hatóság meghozta a döntését, és ennek most én iszom a levét. De állítólag holnap mi mehetünk ki. Meglátjuk...

Boldog karácsonyt!

Print Friendly and PDF
Boldog, békés, szeretetben töltött karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

Kelkáposztakuglóf

Print Friendly and PDF

Aki a kelkáposztát szereti, rossz ember nem lehet! Nos, az asszonykám megint találta valami fogamra való csudát, igazi finomság, muszáj közzétennem, mert ezt is ki kell próbálnotok!
Szóval itt a kuglóf csak a formára utal, ez nem kolács... vagy valami hasonló....
Kell hozzá egy kisebb fej kelkáposzta, jóféle szalonna, szép rizsa, ízes sajt, (házi)tejföl, hagyma, és egy egész tiktojás és egynek a sárgája, no meg egy kuglóf forma.
Akkor csapjunk a káposzta közé, és lássuk, hogyan is készül:
Forró vízben öt percig blansírozd a leveleire szedett káposztát (beledobod, öt perc múlva kiveszed, kész a blansír).
Közben a hagymát apróra, a szalonnát nagyobb kockákra vágod. A szalonna zsírját kisütöd, ha keveset adott, pótold, és dinszteld meg a hagymát. A rizst dobd a hagymára, kevered, kavarod, és amikor már kifehéredett, ízesítsd: sózd, borsozd, tegyél bele őrölt köményt és őrölt babérlevelet. Engedd fel másfélszeres vízzel, és főzd meg. Ettől nem lesz teljesen puha, de ze nem baj. Ha kicsit kihűlt, keverj bele egy tojást.
Amíg hűl a lereszelt sajtot keverd ki a tejfellel és az egy tojás sárgájával.
Vedd elő a kuglóf formát, béleld ki a kelkáposzta levelekkel. tégy bele egy sor rizst, rá egy jó simításnyi tejfeles sajtot, megint rizst, megint sajtot, legfelülre rizs kerüljön. Tedd sütőbe, és húsz perc alatt süssed meg.


Ha kész, akkor borítsd tálra, szeleteld fel, és lakjál jól!

Kalandok Lattakián - M/V Humber, 7. rész

Print Friendly and PDF

Hétfő, április 29. Elhajóztunk a (számunkra) rosszemlékű Oran előtt, és ma hajnalban Algírt is elhagytuk. Vajon még mindig ölik a fehéreket...?

Kedd, április 30. Előttünk berobbant az idő, 8-as erősségű vihart jeleznek Málta környékére.
Jó lesz már megérkezni. Én szeretem a hosszú meneteket, mint ez is volt, de már várjuk a kikötést. Olyankor mindig többet tudunk valamivel. Hány napra számíthatunk, mikor érkezhetünk Konstancára, stb...
A napokban számítottam ki, hogy huszonhárom éve voltam utoljára Lattakián, és húsz éve Beirutban. Igaz, hogy nem túlzottan örülök az arab kikötőknek, de azért izgat, milyen lett...

Egy kis nyelvészkedés

Palival sokat beszélünk a magyar nyelvről. Mint már említettem, szinte semmit nem tud róla, azon kívül, hogy beszéli. Már nem "suksüköl"! Most a szófajokat, és mondatrészeket sulykoljuk. Rákérdezett azokra a kis izékre, amiket a szavak elé teszünk, és utána. Fogalma sincs a helyesírásról... Eközben én is rájöttem valamire, illetve egy cikket olvastam, a magyar nyelv oktatásáról külföldieknek. Számukra a legnehezebb a magyarban (a tárgyas és tárgyatlan ragozás mellett), hogy a magyar igeragozás nem időbeli, hanem térbeli szemléletu.
Ezzel én is választ kaptam egy nagy problémámra: ugyanis az angol igeidő szemlélet nem akar belemenni abba bikkfa fejembe. Most már tudom, hogy miért. Amíg az angol időben szemléli a cselekvést, addig a magyar a térben. Az angolnak az a fontos, mikor zajlott le a cselekvés, mikor kezdődött, mikor fejeződött be. A magyar a befejezettséget irányokkal fejezi ki: megy - ez folyamatos, be- , le- , fel- , oda- , alámegy stb. a befejezett. De ugyanígy fizet - kifizet, szól - kiszól, tesz - letesz. Az angol azt mondja: "az ókorban, amikor a rabszolgaság általános volt", a magyar: "az ókorban ahol a rabszolgaság általános volt". Jelentős a szemléletbeli különbség!
A külföldieket tanító nyelvtanárok szerint ez igen komoly problémát okoz a nyelvünket tanulóknak! És ez az oka annak, hogy a magyarok, sok esetben, nehezen tanulják, rosszul alkalmazzák a számukra idegen időbeli szemléletet. (Élő példa vagyok rá én is...) Mától vízkorlátozást vezetünk be. Majdnem tíz tonna édesvíz fogyott! Néhányan összetévesztik a fürdőt a Komjádi uszodával...

MÁJUS

Szerda, május 1. Kész röhej! Több víz fogyott, mint eddig bármelyik nap - 12 tonna! Mától mindenki kap egy vödör vizet 24 órára! Ebben aztán úszhatnak oda-vissza... Egyszerűen lehetetlen rávenni az embereket a normális vízhasználatra. Pedig tíz napja figyelmeztettük őket, hogy ez lesz, ha nem spórolnak! Bezzeg most mindenki odavan, hogy mi lesz, hogy mosakszanak? Hát így...!
Szép az idő, a vihar előttünk elvonult.

Csütörtök, május 2. Már nagyon várom az érkezést. Délelőtt végigjártam a raktárakat, rettenetesen elfáradtam. Térdig járni a kukoricában nem egy kellemes dolog. Sok helyen beáztunk, holnap és holnapután kinyitjuk, és kiszedjük az elázott, penészes rakományt.
Még tart a vízkorlátozás, és amilyen pechem van, előző nap áztattam be a mosnivalót. Most öblítek, és áztatok minden nap, hogy ne büdösödjön be a ruhám.
Reggelire tejbegríz volt. A salvadoriak annak rendje és módja szerint ketchuppel ették!

Péntek, május 3. Kinyitottuk a raktárakat, és megelégedve tapasztaltuk, hogy nem ázott be a rakomány. A teteje egy kicsit nedves, a lecsapódott párától, és a szélén csírázik. Lehet, hogy törni kell Lattakián a kukoricát...? Nagyon várom az érkezést, huszonnégy óra múlva sokkal okosabbak leszünk, pedig már most is azok vagyunk...
Délután Hielmar, a gépápoló megkereste Palit, hogy egészségügyi gondja van. Hát nem mondom, előfordult már sok minden itt, a hajón, de ilyen...! Mutatja a fülét, és állítja, hogy benne van egy bakuli (csótány!!). Erre mit lehet lépni? Megnézték, kipucolták, még fel is töltötték olajjal (ha van benne valami, akkor felúszik a tetejére). Persze semmi!

Szombat, május 4. Éjjel B. Pistának szívpanaszai voltak. Megmérték a vérnyomását, 98/57 és a pulzusa 48 volt! Zsibbadt a fél oldala, de reggelre jobban lett (127/85/58)... Hielmar fülében valóban volt egy bogár, de nem csótány! Egy darabot Pali kiszedett délután.
A legfrissebb híreket a kápó feleségétől kapjuk. Kíváncsi vagyok, Encsike fel szokta-e néha-néha hívni.? Mondtam neki... Tehát:
M. Laci nem jön Lattakiára mégsem. Ez nagyon rossz! Itt akartam vele beszélni Ninóról! Most a barbát kell megfűzni, hogy személy szerint hívjuk le a fiamat. Nehéz lesz! Állítólag, és ennek nagyon örülnék, az egész rakományt Lattakián raknánk ki, mintegy tíz nap alatt. Akkor még négy nap, és 20-a körül Konstanca! Estére, mint említettem, okosabbak lehettünk volna, de nem lettünk... Horgonyon állunk. Holnap hátha...

Vasárnap, május 5. Reggel nyolckor azt mondta az ügynökség, hogy nem kötünk ki. Tíz perc múlva hívott a pilot állomás, hogy kikötünk. Rá öt percre megjelent a vizsgálat. Természetesen így nem tudtuk a horgonyt azonnal húzni, és a pilot idegeskedett, hogy mi van? Ennyire tudja a jobb kéz, mit csinál a szír bal...
Az ügynök szerint négy nap alatt végzünk, és semmit se tud arról, hogy itt rakjuk ki a teljes rakományt. Nesze neked...

Megszökünk Lattakiáról...

Szóval az úgy volt, hogy kikötöttünk. Nem volt egy könnyű manőver, egy konténeres hajó fara mögé kellett beállnunk, úgy, hogy 2,5 méterre voltunk tőle! Alig fejeztük be a manővert, jött egy hivatalosnak látszó ember, és szemmel láthatólag idegesen, és megijedve közölte, hogy azonnal el kell hagynunk a kikötőt. Egy másik hajót hoznak a helyünkre, mert a Humber feketelistán van Szíriában.
Kiderült, hogy a hajó valamikor Izraelben volt, és a szír törvények szerint nem köthet ki itt! Püff neki. Erről a marha törvényről tudtunk, de nem hittük, hogy most is érvényben van. És hát mi nem tudtuk azt se, hogy a Humber valaha Izraelben járt. Nincs mit tenni, a pilot is megjött, manőver, és kiállunk horgonyra. Állítólag addig kell horgonyon várakoznunk, amíg a minisztériumtól megjön egy különleges engedély, miszerint kirakhatunk.
Azonnali táviratváltás a tulajdonossal. Értesítettük a Seascotot is. Kérdés a hajónak: elvittek-e valamilyen okmányt? Ez egyértelműen azt jelentette, hogy meg kell lógnunk. A tulajdonostól távirat jött: tárgyal a szír P&I-al (hajótulajdonosok önsegélyző biztosítója) és majd értesít. Visszaadta a labdát: kérdezzük meg a Kikötőkapitányt, hogy elmehetünk-e Beirutba kirakni, amíg az engedély megjön. Ez persze nem egyszerű dolog, mert holnap állami ünnep lesz, és nem volt már reményünk, hogy válaszolnak, de szerencsénk volt, hatkor bement a hivatalba a pasas. Azt mondta, ha elmegy a hajó, akkor nem valószínű, hogy újra beengedik szír vizekre... Egyébként egy-két nap alatt meg szokták adni az engedélyt. Természetesen megtáviratoztuk a tulajnak. Tíz perc múlva megjött a válasz, hogy beszéltek a P&I-al, és azt mondták, elmehetünk.
Így horgonyt felhúztuk, és elindultunk. A barba bejelentette a Harbour Masternek, hogy elmegyünk Beirutba, aki azt mondta, mi tudjuk, hogy mit csinálunk, és sok szerencsét kívánt.
Izgalommal várom, hogy mi sül ki a dologból. Egy biztos, hogy a barbát nem tartóztathatják le, ha visszajövünk, mert nincs a hajó letartóztatva, tehát nem tarthatnak vissza... Szóval zajlik az élet.
Holnap reggel hat körül Beirut.

Hétfő, május 6.

Táviratok jönnek, táviratok mennek

Tehát reggel hatkor Lattakián voltunk. Szóval az úgy történt, hogy elindultunk Beirutba, aztán a barba leadta az indulási táviratot mindenkinek. Így az amerikaiaknak, a skótoknak, és Beirutba is. Azonnal megjött a válasz. A Seascot azt válaszolta, hogy beszélt az ABS-el (amerikai tulajdonos), és azt mondták, hogy maradjunk addig, amíg meg nem kapjuk az engedélyt a kirakásra. Az ABS azt táviratozta, hogy beszélt a skótokkal, és maradjunk addig, amíg a Kikötőkapitány hivatalos engedélyt nem ad a távozásra, és csak akkor menjünk át Beirutba. Így aztán a szép egyetértésből kifolyólag visszajöttünk, és újra horgonyt dobtam. Ez egyébként a sztromónak és nekem már semmiség. Álmomban, fél kézzel, hátrafelé, bármikor, bárhol horgonyt tudunk dobni! Azt hiszem ezen a hajón többször horgonyoztunk le, mint eddigi pályafutásom alatt összesen! Csak a gond az volt, hogy kilenckor lefeküdtem, hogy: na, most aztán jól kialszom magam! Egészen fél tízig aludtam,akkor keltettek érkezésre.
Reggel fél hatkor kaptunk egy újabb táviratot az ABS-től, hogy akkor menjünk Beirutba, ha a kikötőkapitány OK. és Mr. Laci (M.) lejön Lattakiára, hogy intézkedjen. Mivel a Harbour Master még nem OK, ezért most maradunk!
Lehet, hogy Amerikában titokban a szocializmust építik?

Se víz, se kaja

Ma sütötte meg a szakács az utolsó adag kenyeret, elfogyott a liszt. Tej, zöldség, gyümölcs napok óta nincs. A tojás is elfogyott, ez főleg a salvadoriaknak probléma, mert mindig azt reggeliznek. Napi 90-100 tojást fogyasztottak átlagosan, plusz amit a szakács használt fel. Április 2-től 4300 darab fogyott! Krumpli három kiló is van még, abból jól állunk. Bab mázsaszámra van, rizs is, és hús is akad. Csirke nincs. Tehát nem éhezünk, csak húst eszünk rizzsel és babbal. És van mintegy 250 csomag Smack... Ma ebédre is az volt leves helyett. Kicsit elázott a tészta, de azért ehető...
Nem is ez a fő gond, hanem a víz. Már alig van mosdani. Ma este megvicceljük a legénységet. Elzártuk a meleg vizet. Így nem valószínű, hogy alatta fognak melegedni. Utána meg felfüggesztjük a munkát, mert ha nem lehet mosakodni, akkor ne is dolgozzanak! Majd kerüljük egymást... Kéne venni illatosított papír zsebkendőt... De nem oroszlánszagút...

Kedd, május 7.

Orvosi segítség arab módra...

Baj van! B. Pista újra rosszul lett az éjjel. Leesett a pulzusa, a vérnyomása is alacsony, és a szívtájékon nyomást érez, zsibbad a karja, válla, szorít a mellkasa. Anginás tünetek?
Az ügynökség persze nem válaszol. Egész reggel próbáljuk hívni, de ránk se bagóznak. Azt halljuk, hogy arabul rólunk beszélnek. Könnyen lehet, hogy azt hiszik, hogy ez csak egy trükk, amivel el akarjuk érni, hogy bevigyenek.
A barba reggel beszélt az ügynökséggel, elmondta hogy van a Pista. Megkérdezték, ki tudja-e fizetni az orvost. Mivel nincs pénz a hajópénztárban, ezért csak aláírással tud fizetni, mondta. Azóta nem is válaszolnak a hívásra. Tőlük meg is dögölhet... Másokkal beszélnek, velünk nem állnak szóba.
Tegnap késő este távirat jött a skótoktól, hogy semmisítsünk meg mindent, amiből kiderülne, hogy a hajó Humber néven is volt Izraelben, Ashodban 1994 decemberében. Ugyanis a szírek csak azt tudják, hogy akkor volt a zsidóknál, amikor Ios névre hallgatott és görög tulajdonosa volt. Azt tudni kell, hogy nem számít, ha közben gazdát, és nevet cserélt a hajó. A hajótestet büntetik a vadbarmok, nem a tulajdonost, aki elküldte Izraelbe!
Kellene shipchandler, hogy kaját vegyünk. Vizet is rendelnünk kellene. De ha nem jöhetnek ki, mit tehetünk? És ez akármeddig is elhúzódhat!
Ha rosszmájú akarnék lenni azt mondanám, hogy így legalább van idő a hajó lefestésére!
A vízzel nagyobb a gond, mint gondoltuk. Mára teljesen elzártuk. Holnap megnyitjuk tíz percre. Késő délután kivitték Pistát a kórházba.

Szerda, május 8. Megjött M. Laci, felhívta a hajót. Nem lesz könnyű megkapni az engedélyt a kirakásra, több napig elhúzódhat. Hozott pénzt, lesz némi kaja is. Amióta szűkében vagyunk az élelemnek, állandóan farkaséhes vagyok. Az utolsó hónapban, ha három szelet kenyeret ettem meg összesen, most meg rettenetesen hiányzik, hogy nincs!
Ma fél vödör vízben lezuhanyoztam, kimostam, egyszer öblítettem, és a maradék vizet elraktam holnapra. A hegesztők zúgolódnak, hogy nem reggeli a tejberizs, hiába tesznek rá bármit, nem laktat. Ebben speciel igazuk van. Én azért szeretem, teszek rá barack- és narancslekvárt, és mentazselét. Nagyon ízlik így feldíszítve.

Csütörtök, május 9. Még mondja valaki, hogy nincs jó kaja! Reggelire sült sonka volt rizzsel, és dán vajas sütemény (avas). Ebédre gulyásleves és grízes tészta. (Igaz, tegnapelőtt is ez volt.)
Rettentő száraz, meleg, sivatagi szél fúj...
Mit adott Allah? Délután csónak jött, telemindenföldijóval! Kaptunk tejet, tojást, zöldséget, sajtot, hagymát, birkát, csirkét (nem fagyasztottat!), narancsot - rég ettem ilyen finomat! - és mindent, ami kell. Így aztán lefújva a holnapi grízes tészta. Egyéb hír csak annyi, hogy a miniszter, aki az engedélyt hivatott megadni a kikötésre, hivatalos látogatásra Egyiptomba utazott! Lehet, hogy Encsike a javítás elejére is le tud már jönni? Nem hinném, hogy június előtt Konstancára érnénk...

Voltam, lettem

Print Friendly and PDF
Voltam - lettem


Nincs mit hozzátennem...

A hobbiparaszt kérdezi a citromillatú muskátliról

Print Friendly and PDF

Van nekünk egy szépséges citromillatú muskátlink, amit ősszel kaptunk, és ment a szobába áttelelésre. Szépen hajt, meg minden, ( a képen az első oszlopban látszanak az új hajtások) de ami aggasztó, hogy a cserépben lévő földön szép fehér bolyhos izé keletkezett (a harmadik oszlopa föld állapottya...). Ezt az én hajdani okl. paraszti hajlamom valamiféle gombás betegségnek tudja felfogni, a kérdés az, hogy a földben lehet, vagy a muskátli "baja-e-é"?
Aki tud okosat mondani, az ne tartsa vissza a hozzászólásait!!! Mit lehet, kell, célszerű tenni vele?
Köszöntöm szépen a kedves válaszokat!!!


 

Disznótoros az igazi sült krumplival

Print Friendly and PDF

Aranyvasárnap mi nem mentünk vásárolni. Egyáltalán nem mentünk költekezni, hanem itthon fabrikáltuk a karácsonyi ajándékokat. A főzést közösen vállaltuk az asszonykámmal.
Csontleves volt az asszony alkotta, a grízgaluskát én követtem el.

Kedves barátaink kóstolót hoztak (karajcsont, hurka, sütnivaló kolbász), mert egy fél disznót vágtak (a másik felét mikor szúrják le vajon? 

A csontleveshez finom húsos karajcsontot használtunk, Seafalconné feltette főni, majd bezöldségezte. A fűszerek, amit használt: só, bors, paprika, hagyma, fokhagyma, morzsolt rozmaring, lestyán, kakukkfű. Saját ízesítőt nem, mert van friss zöldség.

A grízgaluskához egy tojást habosra kevertem olvasztott disznózsírral, majd hozzáadtam annyi grízt, hogy amennyit felvett, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg. kábé három órát pihentettem, majd fövő zöldséges alaplébe szaggattam, és puhára főztem.



A hurka és kolbász sütéshez sok zsírt használtam, hogy legyen majd hurkazsír a paprikás krumplihoz, meg kenyérre kenni, a nagyobbik fiam él-hal érte!
Vastag burgonya- és hagymaszeleteteket tettem közibük, és mehetett a sütőbe.

Készítettem még sült burgonyát, valami eszméletlen finom lett! A receptet Zsanuáriánál olvastam, aki pedig Teánál. Nem véletlenül írták, hogy a legjobb sült krumpli, mert ez bizony igaz! Valóban a legjobb, amit eddig ettem!

Szóval ezt ettük Aranyvasárnap. És közben zenét hallgattunk:

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Print Friendly and PDF

Tegnapelőtt kaptam ezt a receptet egy kedves fészbukos ismerősömtől, és olyan ínycsiklandozó volt, hogy azonnal el kellett készítenem! A sárgarépa, a citrom és a gyömbér nagyon összepasszol, és harmonikus levest ad! Természetesen a recepten egy picinkét igazítottam.


Amit furcsállottam, hogy zöldség alaplét kell hozzá használnom. Mivel nem akartam leveskockát beletenni az ő sokoldalú kemikáliáival és ízfokozó hamis illúzióival, ezért a házi ízesítőt használtam, másfél liter vízben két evőkanálnyit feltettem főni.
Négy nagyobb sárgarépát és két közepes burgonyát megtisztítottam, kockára vágtam, és egy szintén durván felkockázott közepes hagyma kíséretében beledobtam a fővő lébe. A sózás most jön, bár én a végére hagytam, mert elég sós a házi ízesítőm.
Amíg főtt, egy szép darab gyömbért megpucoltam, apróra vágtam, majd forró olíva olajra dobtam. Egy jó percnyi pirulás után beleöntöttem egy fél citrom levét, és hozzáadtam mintegy másfél deci házi tejszínt, bár már kezdett savanyodni, mehetett bele, hisz a citrommal nem kerül ízkonfliktusba.
Felforraltam, majd levettem, és amikor a zöldségek puhák voltak, ment a levesbe.
Ezután jött a botturmix. és adj neki! Szép simára turmixoltam. Ezzel kész.
Nos, miután a krémlevesnek csak egy baja van, hogy ki kell tanálni, milyen levesbetétet kíván, úgy döntöttünk, hogy a sárgarépa édeskés íze nem ütközik a mézes müzlivel. Ezért aztán a tányérban szépen megszórtam, és jól megettük az asszonykával!
Nagyon finom!
Aki szereti a krémlevest, kötelező kipróbálni! És illik a karácsony előtti gyomorfelkészítési akcióba is!
A vége még nincs itt, mert mára is maradt, így a futás ma jön...
Akkor azt is megmondom, mit változtattam. Az eredeti receptben nincs tejszín (vagy tejfel), hanem van benne egy kanálnyi szezámolaj. A gyömbért és a citromlevet szezámolajjal kell "dúsítani", és mártás sűrűségűre beforralni. Ez nagyon nem tetszett, ezért változtattam (azt mégsem írhatom, hogy nincs szezámolajam!)
Aztán amit a jövőben másképp csinálok: az én házi ízesítőm íze túl erős ehhez a leveshez. Ezért bármennyire is nem vagyok híve, legközelebb gyári zöldségleves kockából készül majd a zöldségalaplé.

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika