A Seafalcon mesél

Mindenféléről mesélek a tengerészet kapcsán. Fényképek, videók, receptek, sztorik, naplóbejegyzések, viccek... ami jön.

Egy rossz és egy jó hír, meg a hülyeségem...

Print Friendly and PDF

A jó hír az, hogy működik a palánta keltetőm. Február 25-i állapot:

p1170804.JPG

Tudom én, hogy ilyen pici palántákat nem szokás/szabad átültetni, de muszáj volt, hogy tudjam rendesen locsolni őket (ha Pestre kellett mennem hosszabb időre). És valóbasn, működött, mert most ilyenek:

p1170817.JPG

Ez a tegnapi, a március 13-i állapot. És még egy képen:

p1170818.JPG

Szóval nem vették rossz néven az átültetés, megindultak, mint a bolondgomba!

A rossz hír az, hogy vettem chili magokat, és két tízes csomagból egy mag sem kelt ki (Thunder Mountain Loghorn és Peter Red Peper), a harmadik csomagból (Trinidad X-Strain Red) viszont 4 palántám van, ez azt mutatja, hogy a körülmények megfelelőek voltak, de a magok... No, mindegy.

Most ráültettem pár Jamaican Red magot... ez jó fűzni való paprika.

p1170819.JPG

Remélem, ki fog kelni, mert ezek saját magok, és azokkal semmi baj, legfejebb annyi lehet, hogy ki tudja mi kel ki belőlük... Carolina Reaeper és Trinidad Congo Red között volt a Jamaican Red, hát lehet, hogy lesz nekem Jamaikai Kaszásom...

A hülyeségem meg az, hogy hova fogom én tenni ezeket a palántákat egy-két hét múlva, amikor már több hely kell nekik? Azt hiszem, a keltetőm tetejét átalakítom, és oda is teszek majd. Jelenleg a kelő magok vannak ott...

Most megyek majd a kertbe, és tervezgetem, hogy mit hova ültetek?

Amikor meghiúsul a kikötés... - MV Priwall 11. rész

Print Friendly and PDF

Pörgés, rohanás, és a végén hiába akarunk kikötni, ha a vizet a szél kifújja az öbölből... és vajon mit szól hozzá a hazautazó?

2001. július 6. péntek, úton.
Csendes, nyári, meleg idő. Folytattam a naplóim rendezését, átolvasását. Ezen kívül írok. Hogy mit, nem árulom el, mert nem tudom, mikor, mi, és milyen dolog sül ki belőle? És ez is olyan, mint a szuburbánus, hogy nem tudom folyamatosan írni, kihagyásokkal, szünetekkel készül, lassan.
Sajnos nincs sok időm írással foglalkozni. Most, hogy "hosszú" úton vagyunk, három napos, van időm... Fáradt vagyok a gondolkozáshoz is...

Július 7. szombat, úton.
Lelassítottunk, hogy vasárnap hajnalban érkezzünk, a rakpartunk foglalt, így legalább nem alszunk az éjszaka.

Július 8. vasárnap, Úton, Bilbao.
Biztosan szép város. De a szép, és randa városoknak van egy közös tulajdonsága: kicsit messze esnek az ócskavas rakodótól, főleg, ha azok gyári rakpartok. Szerencse, hogy a Csokonaival már voltam itt, és láttam.
Reggel negyed nyolckor lefeküdtem, az asszony jókor hívott, fél tizenkettőkor, amikor már úgyis keltem volna az ebédhez.
A rakodás végét holnap éjjelre ígérik. Santander 39 mérföld, a kimenetellel, a bemenetellel együtt gyenge hat óra.

Július 9. hétfő, Bilbao.
A kirakás éjfél előtt lett kész, s mivel belebarmoltak az egyik ballaszttank oldalába, így csak holnap reggel indulunk, ugyanis meg kell hegeszteniük.

Július 10. kedd, Bilbao, úton, Santander.
Áthoztam a hajót. Este nyolckor már a másik spanyol városban kötöttünk ki.
Végre úgy alakulnak a dolgok, legalább egyszer, hogy a kedvünkre való:
Holnap beraknak 2800 tonnát, holnapután kiegészítik 3600-ra, felballagunk a bristoli öbölbe, ott vasárnaptól keddig horgony, szerdán kikötés Sharpnessben, s csütörtökön lesznek készen. Végre egy út, amelyik nem ámokfutásban telik el. Ezt köszönhetjük az árapály kedvező alakulásának, és a közbenső hétvégének.

Július 11. szerda, Santander.
Nyugis nap. Délután kimentünk Zolival az el Corte Inglésbe. Előhívattam az első tekercs fényképet, hát, sikerült már jobban is, de azt hiszem, az előhívásnál rontották el, mert pár képen beszűrődés van, Zolién is...
Bevásároltam borból a születésnapomra. Minőségi vörösbort vettem. A whiskyt és a sört a hajón veszem.
Jól lejártam a lábam, mert gyalog mentünk ki.

Július 12. csütörtök, Santander.
Délre beraktuk a hajót, éjfélig várakozni kell a cement ülepedésére, éjfélkor manőver.
Megadtam Encsinek B. Pisti számát, lehozza a könyveimet. Sharpnessben lesz váltás, megy haza Feri.

Július 13. péntek, úton.
Pontban éjfélkor manővereztünk. A királyi kastély gyönyörűen ki volt világítva, azt hiszem, itt a király, legalább is azt mondták.
A Vizcayán szépen billegtünk.

Július 14. szombat, úton.
Éjfélre lecsendesedett a tenger.
A Naplóimat rendezem. Előkészítem, hogy kitehessem a honlapomra. Már végeztem a Humberrel, a Paduával, most a Presidenttel dolgozom, az első hajómmal, ahol a naplóírásra adtam a fejem. E hónap 25-én lesz hat éve, hogy belefogtam, és egyáltalán nem bántam meg. Legalább 98%-ban napi rendszerességgel írom, és élvezem. Most, hogy visszaolvastam, tetszenek.

Július 15. vasárnap, úton, horgonyon.
Megérkeztünk, egykor lehorgonyoztunk. Estére ökörsütést terveztünk, de irtó hideg, és erős szél kerekedett, így letettünk róla. Persze az időjárás csak-csak kitolt velünk. Délután háromtól kilencig fújt, aztán alábbhagyott. Csak addig volt szél, amíg biztossá nem vált, hogy elmarad a pupaparti.
Az asszonykám hallatlan pontossággal kiszámította, hogy mikor telefonáljon. Éppen ledobtuk a horgonyt, és berajzoltuk a pozíciót, amikor csengett a mobil.
Ha jól számolom, akkor a szerződésem közepén járok, még másfél hónap, és megyek haza.
Jó lenne tudni, hogy mi Herr Meyer szándéka a Wotánnal kapcsolatban?




Július 16. hétfő, horgonyon.
Mondhatnánk azt is, hogy kiszúrtunk az időjárással. Mivel délkeleti vihart jósolt estére, ezért a barbequet áttettük ma délre, és volt ám dínom, no, meg dánom is!
Sz. Feri kihajózása alkalmából volt, rablóhús és tarja volt, a szokásos italokkal: vodka, sör, bor.
Sajnos a vége, ha nem is veszekedésbe, de politikai vitába torkolt.


Július 17. kedd, horgonyon, úton, horgonyon.
Elkezdtem olvasni apa könyvét, a Szülővárosom, szép Szeged címűt. Hallatlanul nagy hatással van rám. Többé kevésbé ismerem az írásokat, hiszen az élete során megírt tárcákat sorakoztatja fel, amiket Szegedről írt, aminek szegedi vonatkozásai vannak. De így, egy kötetben egészen más. Most nem részletezem, majd ha befejeztem...
Ma volt egy gyakorló menetünk.
Délutánra istenesen bedurrant az idő, 8-as erősségű délkeleti szél fújt, megjött a hideg, alig van 13 fok.
Kettőkor lementem Lacushoz, hogy vonszoljuk a horgonyt, jó másfél csomós sebességgel haladtunk, pedig 5 nódus is kint volt a 15 méteres vízben (egy nódus 25 m.-es szakasz a horgonyláncból). A barba úgy döntött, hogy felhúzzuk a horgonyt, és lassú menetben körözünk, s majd hajnali kettőkor úgyis bevisznek.
Amikor elkezdtük húzni, hívott Sharpness pilot.

Kikötünk.


Soha jobban nem lehetett volna megszervezni. Húsz perc múlva már a hajón volt az öreg. Felmentünk a zsilipig, de ez a dög szél kifújta a vizet a bristoli öbölből, és az előrejelzéssel ellentétben, nem volt elegendő víz, hogy beálljunk a zsilipbe.
A zsilip előtt megfordultunk és visszamentünk a horgonyzóhelyre (illetve még most is megyünk).
Ha ilyen marad az idő, akkor még a hajnali dagállyal se tudunk bemenni, meg kell várni a holnap délutánt, ugyanis minden nappal emelkedik vagy 40 centit a magas víz szintje.
Ez azt jelenti, hogy Pista később tud beszélni, és Feri nem tud a telepített jeggyel hazautazni, egy napot csúszik. Ilyenkor ez borzasztó dühítő tud lenni ám!




Pörgés a köbön... - MV Priwall, 10. rész

Print Friendly and PDF

Július 2. hétfő, Hull, úton.
A kirakással jól eltököltek, ötre végeztek, de fél hatkor már a zsilipben voltunk, s amire az én őrségem letelt, már a Humberen hajóztunk.

Mi voltunk a teszthajó.

A CJBW (ez a cég nevének rövidítése) nagy mennyiségű árut kötött le, s minket küldtek kipuhatolni, milyenek a lehetőségek. Úgy gondolom, hogy a lassan tíz éves - és ezzel már öregnek számító, az eladásra megérett - Priwallt nem sajnálták. Ha valami gebasz történik, akkor ezért az öreg hajóért nem olyan kár, mint a fiatalabb testvérhajókért.
Így megírjuk a jelentést, hogyan kell beállni, mire kell ügyelni, mi a kirakás menete, és mi a párhuzamosan történő ballasztolás sorrendje, hogy a hajó felső hídja alacsonyabb maradjon, mint a kapu magassága, s a további rakományt Herr Müller két hajója, a Monica Müller és az Eva Maria Müller fogja Brémából Hullba szállítani, mi pedig megyünk más rakomány után.
Őszintén szólva, nem is bánom, mert elég strapás vonaljárat lesz a két hajó számára.
A mi utunk: Hull - Ghent (Belgium) - Bilbao (ócskavasat szállítunk) - Santander - Sharpness, természetesen Angliába cementet viszünk.
Ez a következő két hét programja.
Encsi negyed három felé felhívott. Nagyon izgatott volt szegénykém, azt hittem, valami baj van. De hál' Istennek, jó hírrel szolgált.
Szabolcs magyar írásbelije az ELTÉ-re 30-ból 29 pont lett, s a Pázmány angol felvételin 30-ból 27-et hozott a fiam!
Ugye nem baj, ha most egy kicsit büszke vagyok?

Július 3. kedd, úton.
Éjszaka, a szolgálatban beszéltem Nagy Lacival, vele a Tatán hajóztam kezdő harmadik tisztként, 1981-ben. Nem tudtam megjegyezni, milyen hajón van, a nevét még nem hallottam. Dankó Misi a matróz rajta, Szimon Béla a szakács, összesen öten vannak, és havi tizenöt kikötésük van, pörögnek mint a motolla.
Ghentbe este nyolcra érkeztünk, még be se fejeztük a manővert, már itt voltak a melósok, hogy raknák már két daruval az ócskavasat. Holnap délután háromkor fejezik be, és akkor jön a hosszú út, három nap Bilbaóba!

Július 4. szerda, Ghent, úton.
Na, ez is egy olyan város, ahol úgy voltam, hogy nem láttam. Azért ez a hajózás már nem az a hajózás, aminek romantikája van. Én szerencsés vagyok, hogy amikor kezdő voltam, akkor még "élveztem" valamit a "nyugodt" hajózásból. Akkor nem volt rohanás, több napot, sőt hetet is rakodtunk két, öt nap menet után. Az az idő visszavonhatatlanul elmúlt.
Tehát délután négyre befejezték a berakást.
Azért egy kicsit tartok ettől az úttól.
Az ócskavas - ki hinné - ugyanolyan "veszélyes rakomány, mint a gabona, azzal a különbséggel, hogy nem csúszik meg. Viszont a raktár "csurig" tele van, és mivel nem tonnára, hanem köbtartalomra vette ki a szállító, annyi vasat préselt be, amennyit csak tudott. Ezt szó szerint kell érteni. Amikor már púpos volt, akkor hoztak egy egytonnás betontömböt, és azzal ledöngölték, újra raktak, döngöltek. Mi a következménye?
A rakomány nem homogén elrendezésű, hanem alul kisebb a sűrűsége, mint fent. Ezáltal a súlypont megnő, a hajó - mondjuk így, a laikusok kedvéért - borulékonyabb lesz. Azért a helyzet nem veszélyes, mert felvettünk ballasztot, ami növeli a stabilitást.
A manőver után lefeküdtem, úgy elaludtam, mint akit agyonütöttek.

Július 5. csütörtök, úton.
Az elmúlt napokban a régebbi naplóimat olvasom, s "rendezem a honlapomra". Ez azt jelenti, hogy felszabdalom olyan részekre, amit optimálisnak érzek ahhoz, hogy olvasható hosszúságú legyen. Majd kiszedem belőle az "érdektelen" részeket. A neveket monogrammal helyettesítem (személyiségi jogokra való tekintettel).
Most a Humber van soron. A pakisztáni és indiai napló kimondottan érdekes, de a legjobb az alexi, amikor a cukorkálváriát jártuk.

Lebuktam

Éjfélkor a hídon azzal fogadott Lacus, hogy találkozott Kovács Zsolt Gigivel. Ott mentek el egymás mellett, még integettek is, olyan közel. Gigi Líbiából jött, Antwerpenbe mennek. Most akarja kirúgni az első tisztjét, és Bódi Mikit akarja levinni. Toldi Miki is hozzá megy, de ő már ott van a szállodában, beszállásra készen.
Gigi üzente, hogy még nem olvasta el a könyvem (a Gudrunról van szó), de már nincs sok hátra.
Bukta...
Ugyanis ezen a hajón nem mondtam el, hogy írok.
Gáti Lucó csak nézett, aztán pár szóban ecseteltem a pályafutásomat. Ígértem neki könyveket is.

A Bíró András trilógia

Befejeztem, elolvastam a harmadik részt: a Megtépázva, megszaggatva, megmaradva címűt.
Magasan jobb, mint a második. Azt hiszem, ahogy közeledik a mához, úgy csökken a mese, és jönnek a dokumentálható száraz tények.
Sajnálom, hogy nem derül ki a kötetből, hogy ő hol, hogyan csatlakozik a családhoz, melyik ághoz tartozik. Nyilván női ágon, hiszen nem Esztelneki a neve...
Örülök, hogy elolvastam.
Azt persze túlzásnak tartom, amit ő maga írt valahol a könyvről, hogy nemzeti kincs, de mindenesetre elfogadom, hogy ajánlott olvasmány legyen.
Szép időben megyünk, csak köd van a Csatornában.

Át kéne írni a Genezist... MV Priwall, 9. rész

Print Friendly and PDF

2001. június 26. kedd, úton.
Indulás hajnali kettőkor... Beszélgettem a pilottal a fent említett problémáról. Elővezettem az ötletemet, amit este találtam ki:
Miután egy hangárba kel bemenni, és az ajtaja 13,5 méter magas, e miatt van a magassági korlátozás, a következőképpen kellene eljárni: a hajó nem megy be teljesen a hangárba. A felépítmény előtt mintegy öt méterrel megállunk. Az első raktártetők kinyithatók, részlegesen a hátsók is. A rakomány kétharmada kirakható, a többit villástargonca előrehordaná.
A révkalauz azt mondta, hogy az ötlet teljesen jó, mert a hasonló méretű hajók így rakodnak a hulli hangárban...
Ezek szerint nem én találtam fel a spanyolviaszkot, de az én agyamból is kipattant az ötlet, s ez nem megvetetendő...
Azt hiszem, Gáti Laci kicsit ódzkodik ettől a megoldástól, félti a hajót.
Ha már szóba került:
Szívesen hajózom vele, nagyon jól érzem magam a hajón, és ez csak és kizárólag neki köszönhető. Nem hajtja túl az embereket, az az elve, hogy ha parancsnok is, a rakodás többé kevésbé az övé, én a hídon dolgozzam... Persze ennek ellentmondani látszik, hogy a cementberakásnál veregettem a vállamat, de az csak az utolsó két óra volt, amikor az úszáshelyzetet kellett beállítani.
Június 27. szerda.
Átszeltük az Északi-tengert, célirányosan, keresztül mindenen, ami most a térkép szerint egy csomó fúrótornyot jelent. Ám ami a térképen egy rakás, az a valóságban szépen el vagyon rendezve, így nem volt semmi gond.
Hál' Istennek, ma már megérkezünk... Hát, nem lehet mondani, hogy kevés kikötőnk van havonta. Kezd már fárasztó lenni!
Felmentünk Bremerhavenig, és várakoztunk, majd délután beszállt a másik révkalauz, aki Brémáig vitt.
Eddig nem tudtam, most megismertem a környéket: Bremerhaven és Bréma két teljesen különböző város, harminc mérföld a távolság. Kicsit hülye elnevezés, de a németeknél még ilyen is előfordulhat.
A révkalauz, aki a "két" Bréma között hozta a hajót, mint kiderült, a rostocki barátom, Achim évfolyamtársa volt az akadémián. Kicsi a világ...
Hatalmas felhőszakadásban jöttünk ki a zsilipből, és utána egész este esett az eső.
Ledőltem egy kicsit, mert éjszakai ügyeletet tartunk, mert 24 órában dolgoznak, bármikor jöhetnek.
Itt a MV Parcival, szintén Marlow hajó, biztos vannak rajta magyarok (is), de nem tudunk átmenni, mert a túloldalon áll, és úgy tűnik, az egy sziget, és a közelben nincs híd.
Június 28. csütörtök, úton, Bréma.
Milyen igazunk volt, az ügyelettel. Fél négykor állítottak be, hogy akkor elkezdik a hajót...
Egyem a kis szívüket!
Jól teleraktak acélgurigával, azt meg kell adni, hogy hallatlanul precízen dolgoznak, az alátét deszkákat (dönecs magyar tengerészül, dunnage angolul) még méretre szabták, majd össze is szögezték.
Délelőtt megérkezett Herr Meyer, jött látott, rohangált, intézkedett, és eltűzött, nem volt egy perce se arra, hogy a Wotanról beszéljünk. Beszéltem az asszonnyal, Szabolcs jövő héten minden nap felvételizik, a szóbelik jönnek.
Megígérték, hogy hajnali fél kettőkor indulunk.
Ez igazán felemelő érzés, hogy megint nem kell aludni...
Június 29. péntek, Bréma.
Már azt hittem, hogy át kell írni a Genesist, a Teremtést, valahogy így:
És Isten teremtette az Eget és a Földet,
s látá, hogy ez jó.
És éjfélkor teremtette a manővert,
és látá, hogy ez nem kóser,
de lusta volt változtatni rajta...
Reggel fél kilenckor jött a révkalauz, délután kint voltunk, gyönyörű, csendes tenger fogadott, ami azért is jó, mert a vassal igencsak mozognánk.
Június 30. szombat, úton, Humber.
Semmi különös, jövünk, mint a veszedelem. Este a Humber, a pilot beszáll, naná, hogy éjfélkor volt a zsilip, és hajnali egy, mire kikötöttünk.
Gondolom, az asszony próbált hívni, de vonal híján ez nem megy...
A hangárban pedig megint nem lesz...
Július 1. vasárnap, Hull.
Az angolok urak! Már délben megmondták, hogy nem fejezik be estére, így lesz egy nyugodt éjszakánk.
Délután sikeresen kijöttünk a hangárból, de ehhez le kellett szerelni a mágneses tájolót, és a kémény toldalékot.
Í-mélt küldtem Szabolcsnak, megírtam, hogy drukkolok neki jövő héten, azonnal megjött a válasz, tehát "tanul" az interneten...
Este rendeltünk buszt a tengerészklubból, szívesen mentem ki, mert a prospektus szerint 4 komputer is van internet csatlakozással. A klub a buszt negyed nyolcra ígérte. Nyolckor gyalog elindultunk, de negyed úton visszafordultunk, túl messze lett volna gyalog.
Ez nem az a hagyományos angol kiszolgálás, amihez itt szokva vagyunk!
Este a naplómmal foglalkoztam.

Szürke hétköznapok, mert ilyenek is vannak! - MV Priwall, 8. rész

Print Friendly and PDF
Június 21. csütörtök, úton, Rotterdam.
Lelkileg felkészültünk, hogy kemény napoknak nézünk elébe. Nagyjából az lett, amire számítottunk.
Befelé mentünk, amikor az asszony felhívott.
Szabolcs leérettségizett. Remélem, nem lesz gond a felvételi.
Vízilabdában megvertük az oroszokat.
Érkezés, kikötés 17:00-kor. Azonnal ránk kötött az olajosbárka, megkezdtük az üzemanyag vételezést, közben a rakodásvezető, és a bárka kapitánya egy kicsit összevesztek, mert kellene kezdeni a kirakást. Nem lehetett, meg kellett várnia, amíg végzünk az üzemanyaggal.
Közben az uszály tolakodott, amelyikbe kirakunk. Hatkor között ránk, és nekünk estek. Egy uszály megrakása másfél óra (ezer tonna cink koncentrátum).
Az uszályos szimpatikus, fiatal házaspár volt, kisgyerekkel, ezt onnan gondolom, hogy a lakótér tetején egy "játszótér" volt, dróthálóval bekerítve, benne egy hinta, egy műanyag fürdőmedence, egy kisbicikli, és mászóka.
A három uszállyal még nem végeztek (de már le kellett menni raktárt takarítani), amikor megérkezett Herr Meyer, a tulajdonos, és meghozta a megrendelt élelmiszereket, fedélzeti és gép anyagokat. A hajó tulajdonosa már 68 éves, de nem látszik meg rajta. Levezetett 700 kilométert, aztán segített az anyagokat behordani, felvittük a hídra az új Inmarsat C-t, fáradhatatlanul rohangált, mindent futólépésben csinált. Nem pihent meg, hanem már éjjel egykor ment is vissza.
Így aztán a dolgomról nem is beszéltünk, hogy mi lesz a Wotan ügyében?
Június 22. péntek, Rotterdam, úton, Dordrecht, úton.
Hajnali négykor jött a pilot. Mire mindennel végeztünk, már nem volt érdemes lefeküdni, így aztán a szalonban beszélgettünk. Gáti Lucóval felidézzük a hetvenes évek elejét, ki nem fogyunk a témából...
Dordrechtben hatkor már part mellett voltunk. A berakás azonnal elkezdődött.
Hétkor lefeküdtem aludni.
Fél tizenegykor az asszony telefonja ébresztett.
A berakással hétre végeztünk, indulás kilenckor.
Szerencsére, Lucó hagyott aludni, így csak az éjféli szolgálatra kellett felkelnem.
Június 23. szombat, úton, Humber, horgonyzóhely.
Hatra érkeztünk. Jól átvariálták a bójasort, új szeparációs zónarendszert hoztak létre, és erről nem volt térképünk.
Este ünnepeltük a barba és Zoli névnapját, ökörsütés volt a pupán. Kilenckor elhúztam, mint a vadlibák. A többiek maradtak.
Ma tellett le a negyedik hetem a hajón.
Június 24. vasárnap, Humber horgonyzóhely, úton, Flixborough.
Éjfélkor a szalonban találkoztunk, még tartott a névnap. Háromkor feküdt le a barba, a többiek nem bírták addig. A hídon megrajzoltam az új szeparációs zónákat, nagyon szépre sikeredett.
Délben, amikor lekászálódtam ebédelni, az ünneplés még folyamatba volt helyezve...
Június 25. hétfő, Flixborough, úton.
Nem gondoltam, de két autódaruval valóban kirakták nyolc óra alatt a hajót.
Az utat délután kaptuk meg: Bréma - Hull, ez utóbbi ugyancsak a Humberen van. Acéltekercseket hozunk. Ezzel kapcsolatban megadták, hogy a legnagyobb magasság (air draft) 13,5 méter lehet, így kötötték a charter partit. Hát nem tudom, hogyan gondolják? Talán a hajót meg kellett volna kérdezni! Ugyanis ebbe a magasságba még belefér a híd, üresen is, de a mágneses tájoló, és a kinyitott raktártető már 15 méter magasságot ad. Ehhez jön még a megbuherált kémény, mert Herr Meyer megemelte, ami igazán jó ötlet volt, így nem jön a korom a fedélzetre, viszont a megadott magasságba nem fér bele!
Most töri mindenki az agyát, hogy mit lehet tenni?
Majd kiókumlálnak valamit...

Jó Vileda, rossz Vileda

Print Friendly and PDF

Na, most jól föladtam a leckét!

Hát persze a kérdés az, hogy milyen célra jó-e a rossz, illetve rossz-e a jó? Az a helyzet, hogy a magok csíráztatásáról van szó, kérem szépen. Most megmutatom a miértet:

vileda-1.jpg

A csíráztatáshoz zömmel a rózsaszínűt használtam, és mint látszik, szépen ki is csíráztak a Jalapenók. Azonban, most megmutatom a hátlapját:

vileda-3.jpg

Amint látod, a szép kis csírák hatalmas gyökeret eresztettek nem egészen egy hét alatt. Természetesen, ezek beleszövődtek a kendő anyagába...

vileda-2.jpg

Így aztán tökre reménytelen kibányászni szegénykéket! Egyet megpróbáltam, letört a gyökere. Hát most már kitalálhatod, hogy melyik a jó Vileda! Nem ez, hanem a sárga színű, ami jó tömör, mellesleg sokkal nehezebben szárad ki, mint ez a rózsaszín!

Ebbe az akadályba nyilván akkor futottam bele, amikor tegnap délután nekiálltam elültetni a beáztatott magjaimat. Nos, az Aji Amarillo is jó nagyra csírázott ez alatt a hat nap alatt (azokból többet meg tudtam menteni). Több chilit nem szándékozom ültetni, megmutatom, mennyi lett:

vileda-4.jpg

és:

vileda-5.jpg

Ja, és van még egy 66 lyukú tálcám, amiben csak Carolina Reaper van. Ez kísérlet is lesz, mert a fele csíráztatott mag, a fele tök szárazon ment bele! Érdeklődve várom, hogy mi lesz az eredmény!

AZ ERŐ LEGYEN VELETEK!

Elkészült a palántanevelőm!

Print Friendly and PDF
Tudom én, hogy ez a bejegyzés nem kimondottan recept. De nem akarok egy új blogot indítani a csilijeimnek. És ez a tevékenységem kell ahhoz, hogy az idén is legyenek csilijeim!
Egy hete megérkezett a Cedex Kft.-nél rendelt Salgó polcom (ez itt a reklám helye). Gyorsan megkaptam, korrekt árajánlat, meg minden, ahogyan az elvárható.

 

Egy ilyen polc összeállítása igazán gyerekjáték! Csavarok, meg sarokmerevítők, meg józan ész kell hozzá, és megy... Jelzem, jó lett volna Zoli íméljét a szerelés előtt elolvasni, amiben elmondja, hogyan szereljem. Akkor nem kellett volna kicsit szét és meges összeszerelnem! De hát elkészültem, látod-e?

 

 

A következő lépés a villanyszerelés volt. Tök szabályosan, wagóval készítettem a kötéseket, ami hallatlanul praktikus. Csak bedugom a vezetéket, és rápattintom a kallantyút, és FJ.



A villany után következett a mylar borítás. Hát... megmondom az őszintét, egyedül nem az igazi! A fólia csúszkál, mindig csak leesik, és ha vágom ollóval, csak akkor egyenes a vágás, ha görbét akarok... Viszont a praktikum a fontos, nem küldöm világkiállításra Palántanevelőpolckülcsínversenyre, tehát a lényeg, hogy feltettem. Vettem jó erős ragasztót (Xway a Schullertől), ami alaposan megfogta. Megint csak elmondhatom, hogy minden FJ.

 

Megpróbaüzemeltem a teleltetendő csilijeimmel és egynehány fűszernövénnyel. Már majdnem kész!

 

Ami hátra volt még, az az öntözőrendszer. Ki kellett találnom valamit möszjő Bernoulli ellen, mert miatta az alsó, középső és felső polcokon nagyon különböző mennyiségű víz folyik ki. (Mindig a franciákkal van a baj!) Nos, a nagy találmányom lényege, hogy a négy polchoz készítettem négy petpalackot, a kupakjába pillanatragasztóval és vízálló szilikonnal beapplikáltam a vízcsövet. A palack teteje nyitott, mindegyiknél egyazon magasságban fog a víz belecsurogni, tehát a vezetékből jövő víz kifolyóinál nem lesz nyomáskülönbség, így muszáj "nekije" azonos mennyiségben kifolyni. Minden palack más polcot lát majd el vízzel, és így nem lesz gond a szintkülönbség a polcok között! A kecsességről, a szépségről és a dizájnról lásd feljebb elmondottak (világkiállítás, stb...), de amúgy FJ.
Ezzel tulajdonképpen el is készült a polcrendszerem, főleg azért, mert tegnap megérkeztek az izzóim. És amikor kibontottam, elkezdtem szívhűdni! Ugyanis nem hideg fényűek. Ezért azt csináltam, hogy két hideg és két meleg fényű izzót átlósan helyeztem el. Vajon ez nem lesz-e probléma? Örülnék, ha megkommentelnétek a véleményeket.

 

A polc elé majd jön lelógatható mylar "függöny", hogy ne vesszen kárba fény! Akkor most megyek magokat ültetni, mert megérkeztek a szívatótálcák és a hozzá illő palántatálcák!
Ha elolvastad idáig, akkor megérdemled, hogy fellebbentsem a fátylat az FJ-ről:
Ez családi rövidítés, amikor azt akarjuk mondani, hogy: "Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve!", akkor csak egy FJ-t küldünk sms-ben, ami ugye azt jelenti, hogy: Ferenc Jóska.

A Kennedy család kivándorlóhajója - MV Priwall, 7.rész

Print Friendly and PDF

Június 18. hétfő, New Ross.
Szép, verőfényes reggelre ébredtünk, az írek reggel nyolckor kezdik a műszakot, ami hajóidő szerint kilenc, így elég volt negyed nyolckor kelnem.

Tetszik ez a nép

Raktárnyitás, és hajszálpontosan kilenckor megindult a szállítószalag, s megindult a porrá őrölt cinkérc.
Kisétáltam a parti raktárba, megnézni, hogyan dolgoznak. Egy buldózer kanalazta a porított ércet, egy hatalmas tölcsérbe borította, és a szállítószalag a hajóba hozza. A munkagép vezetője egy egyszerű pormaszkot viselt. Milyen lehet a szerencsétlen tüdeje, hiszen az ilyen maszk nem túl nagy védelem a nehézfém finom, szállongó pora ellen? Nem tudom, mennyi ideig dolgozik, de nem irigylem!
Mint ahogy az angliai Sharpness-ben is buldózer teríti el a raktárba a hajóból kirakott cementet, s a vezető ott lenyomja keményen a tizennégy órás műszakot (reggel hattól este nyolcig)! Annak a raktárnak az ajtaja zárva, s a parányi réseken csak úgy gomolyog a cementpor, hogy még azt is megköhögteti, aki elsétál a raktár mellett.
Úgy dolgoznak, mint az ördögök. És pontosan, jól, vigyáznak a hajóra és a rakományra (
nem úgy, mint a hollandok
), a rakodó-berendezésnél óránként váltják egymást, egy órát felügyelik a szívófejet, egy órát a zsákológépnél, egy órát a villás targoncán dolgoznak, s folytatják. Csak a raktári buldózerest nem váltja senki...
Nem véletlen, hogy ezek a brit népek, a telepeseik olyan virágzó országokat hoztak létre, mint az USA, Ausztrália... Itt persze nem a katonai erőről beszélek, hanem a farmerokról, akik a hazától távol is valószínűleg ugyanilyen lelkesen, és jól dolgoztak...
Politikáról, hatalomról, angol-ír ellentétről most nincs szó. Csak a hétköznapi emberről.
Tetszik ez a nép.
Nyilván azért fogott meg, mert itt, az Isten háta mögötti kisvárosokban még megmaradt valami a brit életből... Itt kevés a bevándorló, színes bőrűt alig látni, azokkal is csak Berkely-ben találkoztam. Nem mintha bajom lenne velük, mert ma már hozzátartoznak az angolokhoz.

Június 19. kedd, New Ross, úton.
Hajnalban felkeltem meghallgatni az időjárást. Egy kicsit tele a barba hócipője az állandó (árapályhoz kötött) hajnali indulásokkal. Ma fél ötkor volt manőver.

A kivándorlóhajó

 

A révkalauzzal a New Ross-ban horgonyzó múzeumhajóról beszélgettem.

Ugyanis a városka hídjánál ott áll a 458 bruttó regisztertonnás Dunbrody hiteles másolata. Ha másról nem híres, mint arról, hogy a Kennedy család őse ezzel vándorolt ki Amerikába, már ezért is szóra érdemes.

A hajó kivándorlókat szállított az újvilágba. Azt nem tudom, hány "fordulót" tett meg. Zoli és Horácz megnézte, és be is hozta a múzeumi belépőt, ami egy korabeli jegy másolata. Mi mindent tudunk meg a jegyről? Először is azt, hogy hajdanán Mrs. Ellen Fitzgerald (76 éves) fizetett érte három font tíz shillinget érte. A hajójegyet 1849. március 18-án állították ki. Ezért elhelyezést kapott a fedélközben, hozhatott magával egy összesen 10 köbláb űrméretű csomagot. "Hetente nem kevesebbszer, mint kétszer" (így a jegyen lévő szerződés szövege) osztottak élelmet: 3 és fél font kétszersült, 3 és fél font mindenféle "egyéb lisztárú", rizs vagy kiadagolt burgonya, és napi háromnegyed gallon víz járt a jeggyel. Aláírta a William Graves & Son nevében William Graves sk. A jegy át nem ruházható.
Az út 6-10 hétig tartott.
Ha valaki látta a háromárbocos brigget, akkor nehéz elképzelnie, hogy ez a pici hajó ennyi embert át tudott szállítani az Újvilágba. Persze az akkori ember más volt. Másak az igények, minél szegényebb volt valaki, annál inkább elviselhető volt az út viszontagsága. Bemutatnak két utast, az egyik egy szegény asszony, aki miután kifizette a viteldíjat mindössze 55 pennyvel a zsebében vágott neki az útnak. Ennyi volt nála, ebből vehetett "élelem-kiegészítést", ha akart... Ő az irtózatos éhínség elől menekült, 1849-ben.
Persze egy ilyen hajón a tisztek élete se volt fenékig tejfel. A parancsnok kiváltsága mindössze annyi volt, hogy a kabinján volt ágy és nem priccs. A legénységet az orrban zsúfolták össze. Nekik járt egy, és a kivándorló száznak egy másik "toalett".
Amikor a hajó elindult, akkor az utasok 85%-ára szerezték be az élelmet, mert mindig számoltak a "természetes elhullással".
El tudom képzelni, hogy akik ilyen utazásra vállalkoztak, azok igencsak elkeseredett emberek lehettek, és amikor megérkeztek, hatalmas elánnal vetették magukat munkába az ingyen földeken, örömmel építették a magukét, s megbecsülték a szabadságot.
Érdekelt, hogyan tudott egy korabeli vitorlás hajó felmenni a folyón? Többször törtem az agyam, hogy a brit hajósok vajon mennyire használták ki a hajózható folyóikat régen? Mert ma igen sok folyón van kikötő tengerjárók részére, de ez a géphajók kora. A pilot adta meg a választ:
- Az árapályt használták, chief -, mondta az egyébként nem túl közlékeny férfi. - Amíg hozta őket a dagály, jöttek, aztán az apály idejére megálltak. Ezt a hidat is, ami félúton van a tenger felé, száz éve úgy építették, hogy a vitorlás hajók rásodródtak, és rákötöttek, várva a következő dagályt.

Mayday, Mayday, Mayday

Aki nem tudná, annak elárulom: ha valaki ma S.O.S. alkalmazásával kérne segítséget, annak igen sok időbe telne megmagyarázni, hogy mit is akar. Ma a segítség kérés hívószava a "mayday".
Éppen végeztem a déli pont bejegyzésével, amikor meghallottam Bantry Coast Gardot, hogy kérdezi: ki adott mayday jelzést? Megnéztem az órám, 12:40 volt. Öt perc múlva jött az adás, Bantry C.G.-tól, hogy egy hajó az 51 fok észak és 10 fok nyugati pozícióban veszélyben van, s kérte a közeli hajókat, hogy jelentkezzenek. Az egyik hajót, amelyik közelebb volt mint, mi, elutasítottak, így nem is jelentkeztem be.
Nem volt még egy óra, amikor közölték, hogy egy repülőgép, egy helikopter és egy hadihajó indult a mentésre, és a közelben tartózkodó halászhajó is elindult menteni.
Nem sokkal ezután meghallottam, hogy a
Watchdog 72
hívójelre hallgató repülő jelenti, hogy tíz perc múlva a körzetben van. A
Rescue 115
hívójelű helikopter jelentkezett utána, ők is úton voltak.
Meg kell jegyezni, hogy a megadott pozíció meglehetősen hiányos, mert csak fokokat tudtak közölni, és ha 51 és 52 északi szélesség között valamint a 10 és 11 fok nyugati hosszúság közötti területet át akarják kutatni, akkor az mintegy 2400 négyzetmérföldes területet jelent, ami szép nagybirtok lenne a szárazföldön.
A Watchdog 72 pilótája meg is kérdezte, hogy a parti őrség szerint van-e értelme ekkora területet átkutatni. Az idő délnyugati 5/7-es volt, ami már hullámos tengert jelent, és aki nem próbálta, nem tudja, hogy egy vízben levő embert egy száz méteres körzetben szinte alig lehet felfedezni! Itt persze valamilyen hajót kerestek, de ha felborult vitorlásról van szó, a helyzet ugyanolyan reménytelen...
Szóval sajnálatra méltó helyzetben voltak a bajbajutottak.
A következő rádióforgalmazásnál hallottam, hogy a parti őrség rádiósa nyelvi nehézségekre hívta fel a pilóták figyelmét, ha megtalálnák őket.
Akkor, ha hajóról van szó, távol-keleti tisztek lehetnek, ha vitorlás, nagy valószínűséggel franciák. Ugyanis ők azok, akik elvből nem tanulnak angolul.
Délután fél ötkor megoldódott a helyzet.
A vitorlás, mert az volt közelebb sodródott, és megjavult a rádiókapcsolat. Az árboca eltört, ezért kerültek bajba. Persze franciák voltak. Hogyan mondta még Marseille-ben egy kikötői melós:
- Aki beszélni akar velünk, tanuljon meg franciául...
Lehet, hogy csak a szokásos öntelt duma volt?
Hogy ezek elkezdenek angolul tanulni, az biztos! Vagy csak francia vizeken vitorláznak ezentúl.
Szabolcs ma érettségizett. Jó lett volna otthon lenni! Kíváncsi lettem volna, milyen érzésekkel jön haza a vizsga után. Ezzel befejezte a pályafutását a Móricz Zsigmond gimnáziumban! Pedig mintha tegnap lett volna, hogy hetedikben jött haza panaszkodva, hogy utálja a Tauszt, és íme, az egyik legjobb barátja lett! Ja, szegény kiesett a Színművészeti harmadik fordulóján. Biztos valami protekciós nyálgép jutott be helyette.

Június 20. szerda, úton.
Hajnalban rádión összejöttem Velkey Andrással. A Calisbrooke cégnél van, én is tárgyaltam velük. Falmouth-ban olajoznak, utána Cadizba mennek. Bellyei Csaba a parancsnok, vele a Dinán hajóztam 1989-ben, akkor újrakezdő második tiszt voltam.
Bandi második tiszt, azt mondja, nem is akar továbblépni, elég a második tiszti beosztás, szeret turistáskodni, és az biztos, hogy második tisztnek lenni a világ legjobb dolga. Nincs felelősség, elvégzi a munkáját, kijavítja a térképeket, és mehet.
Persze van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezért maradt olyan sokáig a Mahartnál is.

Csalamádéleves

Print Friendly and PDF

Az úgy volt, hogy újév után tanáltunk a hűtőben egy csülköt... mit lehet tenni vele? Nyilvánvaló, jó kis levest főzünk belőle, nagyon jó ízt ad. Az asszonykám leküldött savanyú káposztáért a sarki boltba. De mit ád a sors? nem volt savanyú káposzta, de volt csalamádé, egy műanyag vödörben! Akkor beugrott, hogy az egyik barátunknál ettünk valamilyen káposztás kaját, amibe káposzta helyett csalamádé volt. Innen már elég egyszerű a történet: megvettem, hazavittem, és az asszonykám megfőzte a csülök főzővizében. Persze nem amúgy hebehurgyán! Vágott alá jófajta mangalica szalonnát, és füstölt bakonysárkányi kolbászt is! Fűszerek se kellettek bele, mert a csalamádéban volt babérlevél, meg minden ami kell!
Az asszony csak azért aggódott, hogy nem mosta ki, és ezért savanyú lesz!
Hát nem lett! Hiszen a csalamádé leve fogyasztható, az nagyon finom magában is! meg kell mondjam, hogy nem emlékszem rá, mikor ettem ilyen finom leveskét! Kis tejfölt lehet rá tenni, és a vendégeknek is ízlett ám!
Aztán lejöttem Akára, és célirányosan vettem egy kanna csalamádét, hogy megfőzzem!


Hozzávalók:
1 kis műanyag vödör csalamádé, két fej hagyma, két gerezd fokhagyma, egy szelet füstölt szalonna, egy jókora darab füstölt vagy lángolt kolbász, tejföl, chili paprika vagy Nagylegény a gáton jó erős csiliszósz.


A szalonnát megpirítottam, rádobtam a kolbászt és a hagymát. fedő alatt megdinszteltem. Ha szárított, vagy friss csilit használsz, akkor most tedd bele. Ezután ráöntöttem a csalamádét. Ezt is hagytam dinsztelődni, majd felöntöttem másfél liter vízzel. Puhára főztem.
A fokhagymát összetörtem, amikor azt mondtam, hogy kész, behabartam, és megszórtam a fokhagymával, adtam hozzá egy evőkanálnyi 7 Pod - 7 Seas csiliszószt (neked elég lesz egy kiskanálnyi is!), és lehet kanalazni!

Ennyi
Jó étvágyat hozzá!

Csilis trüffel, nemcsak karácsonyra

Print Friendly and PDF

Ti hogyan karácsonyoztatok? Remélem, mindenki szeretetben, békességben töltötte, még a szívemnek oly kedves tengerészek is kikötőben, de legalább is shelterben!

Én személyes ajándéknak mindenkinek csilis trüffelt készítettem. Az asszonykám, a két nagyfiam, a kisunokám mind trüffelt kaptak. Máté persze csili- és rummentest.

Íme a recept, hátha kedvet kapsz hozzá! Valójában a világ egyik legegyszerűbb, de bizton állítom, hogy íz szerint a top 10-ben benne van, mégpedig előkelő helyen! Én Szilágyi Balázs gasztroblogger (is) receptje alapján készítettem. Azért, mert ő nagyon pontos recepteket blogol, és hozzá sok, érdekes információt ad. A mennyiségeket kicsit megemeltem, amint itt következik:

5 tábla 100 gr-os étcsokoládé (én 2 db. 72%-ost és 3 db. 75%-ost használtam).

2 tábla tejcsoki, márkát nem mondok, de ha azt mondom, hogy li betűvel kezdődik és latehén betűre végződik, akkor helyben vagyunk.

370 ml 30%-os tejszín

85 gr (100%-os) vajat használtam. (Madaras Tecsó, francia vaj)

A csokikákat feldaraboltam:

00-truffel-05.jpg

A tejszínt egy edényben felforrósítottam (ne forrjon, de a szélein kezdjen már gyöngyözni). Mehet bele a vaj, elkeverni, és ezt rá kell önteni a csokira. Hagytam állni keveset, kezdett olvadni, ekkor óvatosan simára kevertem!

00-truffel-04.jpg

Amikor "megsimult", akkor ment bele 3 evőkanál minőségi rum, és egy csapott evőkanál Cayenne Pepper őrlemény, hisz ez nem túl erős.

00-truffel-03.jpg

Eldolgoztam, és két órára a hűtőbe tettem (és jól ott felejtettem, így aztán kőkeményre dermedt, de aggodalomra semmi ok, mert szobahőmérsékleten dolgozhatóvá lágyul).

00-truffel-02.jpg

Amorf golyókat gyártottam belőle, holland kakaóporba, kókuszreszelékbe és őrölt dióba forgattam. Bedobozoltam.

00-truffel-01.jpg

 

Öröm volt látni, ahogyan örültek. Ebből a mennyiségből 85-90 darab készíthető.

Máté unokám odavolt a sajátjáért. Aztán a szülei úgy gondolták, hogyha kap a csilisből, akkor nem fog annyira ácsingózni a többire. Igyekeztem nem (túl) csípősre készíteni (az én fogalmaim szerint). Megkapta, azonnal betolta.

- Csíp? - kérdeztük tőle, persze kicsit kárörvendve, kicsit várakozva, de leginkább kíváncsian.

A két és háromnegyed éves unokám tátott szájjal lihegett, hunyorgott, sziszegett, kapott a gyümölcslé után, topogott egy kicsit, aztán kinyögte:

- Nem! - és nyújtotta a kezét a maradékért! A feleségem Palócföldön élő rokonai mondanák rá, hogy:

- Főgyig ember! (Nem palócoknak: földig ember).

Az biztos! Megindult az igazsághoz vezető úton, férfi lesz belőle, az már biztos (és csilitermesztő, remélem)

Feedek
Megosztás

Címke lista

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

HTML

ingyenes webstatisztika